→
Ladányi Ida
édesanyád
→
Löwinger Mária (Bárány)
édesanyja
→
Bárány Irén (Ungár)
anyja
→
Ungár Mária (Vissza)
édesanyja
→
→
→
→
LP-LISTA / AUDIO ÉS ZENE KÖZLÖNY / A REMINGTON OLDALA / 7" LEMEZGALÉRIA /VISSZA
Georges Sebastian (1903-1989)
Georges Sebastian 1950 körül.
A kép az 1952 őszén megjelent Urania URLP 7061 borítójáról készült.
hogy Sebastian eredeti neve Sebestyén György, de ő nyugatosította George Sebastianra. Mivel 1947-től Párizsban élt, keresztnevét francia módon Georges-szal írják, bár gyakran George néven is szerepel.
És a családnevét néha Sebastiennek írják Georges Sebastian 1903. augusztus 17-én született Budapesten, és (a Larousse Encyclopedia szerint) 1989. április 12-én halt meg Hauteville-ben (Yvelines), Párizstól délnyugatra.
A Remington R-199-176 jegyzetei a következőket említik: ) Weiner Leónál és Kodály Zoltánnál tanult. Bruno Walterrel vezényelt Münchenben, majd az Egyesült Államokba érkezett a Metropolitan Opera House segédkarmestereként. Pályafutása visszavezette Európába, ahol a hamburgi,lipcsei, berlini és barcelonai Operaház karmestereként dolgozott. Visszatért Amerikába, hogy fellépjen a Buenos Aires-i és Rio de Janeiro-i Operával, a San Francisco-i Operával és a CBS országos hálózatával. 1947 óta a Párizsi Nagy Opera első karmestere és a Concerts Colonne Paris rendszeres karmestere. A legtöbb zenekedvelő számára Sebastian a La Tosca (Puccini) második felvonásának élő előadásának karmestereként ismert, Maria Callas és Tito Gobbi közreműködésével a "Théatre National de l'Opéra de Paris" zenekarával és kórusával decemberben. 1958. 19. (Maria Callas: Debuts à Paris, 1958), együttműködése Kirsten Flagstaddal 1948-ban és 1951-ben, valamint Leontyne Price párizsi debütálása az Aidában. Georges Sebastian – karrierje csúcsán – számos művet rögzített az Urania kiadónak: Albeniz (Ibéria), Dukas (C-szimfónia, La Péri; C-7097), Fauré (Pelléas et Mélisande; C-7097), Franck (Les Djinns; 7099), Schubert: (3. és 6. szimfónia l'-vel Orchestre des Concerts Colonne; 7137), Granados (spanyol táncok; 7144), d'Indy (Istar-variációk; C-7115), Lalo (Rhapsodie Norvégienne, 2. szimfónia; C-7156), Liszt (Dante szimfónia; C- 7103), Liszt (Faust szimfónia; C-606), Prokofjev (4. szimfónia; A-7139), A tékozló fiú (Prokofjev; A-7139), Respighi (Brazil benyomások; A-7144), Saint-Saëns ( Carnival of Animals; C-7099), Schubert (3. és 6. szimfónia; A-7137). és a 'Werther' (Massenet; Juyollal, Legerrel, Richarddal, Rouquettyvel, Bourdinnal, 233 (3Lp) és az angol Decca 'Lakme' ( Delibes; London 5134). Halász László , a Remington Recording igazgatója természetesen ismerte honfitársát, és felkérte Sebastiant, hogy készítsen felvételt a Remington Records számára a RIAS Szimfonikus Zenekarral és a Teatro La Fenice Zenekarával.
 Wagneri kedvencek a Remington R-199-174-en – Kaebitz borítója  Wagner-nyitányok a Remington R-199-177-en – Kaebitz borítója R-199-208 – Coppélia (Delibes) szvit – Anatole Fistoulari által vezényelt Sylvia szvittel párosítva. 1967-ben ezeket az előadásokat újra kiadták az Everest 6116-on (mono) és 3116-on (sztereó). A felvétel sztereóban való elérhetősége azt bizonyítja, hogy Gábor Don és Halász László sztereóban készítette ezeket a felvételeket, igaz, nem 35 mm-es filmre; a 35 mm-t csak az Everest használhatta az eredeti szalagok kezdeti átvitelére; de nem valószínű, hogy így működtek. Az Everest-kiadás nemcsak azt mutatja, hogy ezeknek a felvételeknek a hangtechnikája kiváló volt a felvétel évében, hanem az előadások is figyelemre méltóak. És a Teatro La Fenice-vel: R-199-175/2 – „Cavalleria Rusticana” (Mascagni) – 2 rekord. További felvételek készültek Georges Sebastian vezényletével, de a Remington nem adta ki, mégis megjelent a németországi Tefi Schallbänderen:
megjelent Capricio Italiennel, Wolfgang Sawallisch vezényletével). HIFI 13 134)  955 márciusában a holland zenekritikus Jan de Kruijff áttekintette Sebastian előadását a Symphony Fantastique című havi lemezmagazinban, a 'Luister...'-ben, és a kiadást Willem van Otterloo (Philips), Eduard van Beinum (Decca) már meglévő felvételeihez hasonlította. Pierre Monteux (RCA) és Igor Markevitch (Deutsche Grammophon). Bár az utóbbi karmester teljesítménye volt a „nyertes”, George Sebastian Remington-lemeze dicséretben részesült. De Kruijff írta: A Musirama-rendszer szerinti Remington-felvétel a hanggazdagság megnyilatkozása. A fellépők, a RIAS Szimfonikus Zenekar George Sebastian vezényletével ragyogó előadást ad. Több esetben úgy tűnik, hogy a hatások egy kicsit lennének. A hangszercsoportokat túlságosan egyéni módon kezelték, ellentétben az (angol) Decca-felvétellel, amely ezt nélkülözi. Hallgatás közben az a benyomásunk, hogy nem a teremben ülünk, hanem úgy néz ki, mintha a zenekaron sétálnánk át, és egyik pillanatban az első hegedűk közé helyezkednénk, máskor pedig az ütősszekció szomszédságában landolunk. ami nem eredményezi a mű helyes benyomását. Így a mű átlátszó karaktert kap. A tér megjelenítése jó; sajnálatos módon a rézmetszet meglehetősen száraznak hangzik. Különösen a negyedik tétel hangzik nagyon szuggesztív. - Jan de Kruijff - 1955. március. Sebastianról van néhány felvétel más kiadóknál: és a Baden-Baden Radio Szimfonikus Zenekarral - CLUB FRANCAIS DU DISQUE 368 a San Francisco-i előadást rögzítették 1945-ben Lotte Lehmann, Alvary, Rise Stevens, Glaz, - OPERA ARANYKORA EJS 462 Rise Stevensszel \Connor\Jobin - OA 5X 5 x COLUMBIA 78D. 152 Leroy - PRESIDENT UPR 10005 (részletekkel a Die Walküre-ből, vezényel: Karl Böhm EMI FALP 30311, * un Strauss: Nacht' és Mahler 'Adagio' című száma a 10. szimfóniából. Az EMI ezekből a felvételekből a Gewandhaus Orchester Leipzig közreműködésével készített egy nagyon szép kiadást, amelyek az Eterna kiadónál is megtalálhatók. 
|
neves rokonok (sok köztük a zenész , karmesteren kivül hegedűművés, (A. Back) meg zongoraművész pl Lili Kraus, hogy Gonfa nagyanyámról ne is beszéljek :)
VálaszTörlés