ételek és életek

 visszavitték a levesem, hozzá se nyúltam, megrémültem attól a sűrűségtől, ami elém tárult, pedig marhacsontlevesnek titulálták, igaz húsgombóccal. Szó nélkül visszavitte a pincérány, látva elutasotó gesztusomat...

a régi ismerős pincér, mondta, hogy ő ki se hozta volna nekem, ismerve az izlésem

mondom, nem is tudom mit egyek, nem is vagyok éhes...

kötelező az ebéd?- mosolyog

nem, csak két hétig alig ettem, beteg voltam, nem volt semmi étvágyam, volt úgy hogy egész nap egy meggybefőttön nyammogtam

a szervezet tudja, hogy mi jó neki - mondja bölcsen

végül kérek sajtossonkásrántott húst .petrezselymes burgonyával, s közben hogy csússzon, a méregdrága unborkasait - kicsit későn, de jön (még belefér az időbe? - kérdi)

persze,és szóhoz se jutok, látva hogy mekkora , legalább tripla adag áll előttem na ezzel jól is lakok,,,finom ám! (s a mennyiséggel úgy látszik ellensúlyozták az árát)---

mondom is , a fizetéskor, hogy remek volt

ő meg arról beszél, hogy most kezdte olvasni a Tibeti halottaskönyvet, ismerem?

persze, meg is van, de kissé veszélyes

(?)

olyan dolgokról ir, amikről semmit se tudunk (halálunk után)...

de kéne?

hiszen még élni se tudunk igazán!