Nem szeretem, ha valaki sommásan mond ítéleteket, vagy akárcsak megállapításokat - akár pro- akár kontra. (remélem most én sem fogok ebbe a hibába (vagy akkor ne is minősítsük, mondjuk csak így: jelenségbe - )beleesni.
A világ, az emberek, a jelenségek sokkal képlékenyebbek annál, semmint ilyen -egyoldalú - hozzájuk való viszonyulást jóérzéssel eltűrhetnének. Persze, tűrik, mit is tehetnének? - legfeljebb néhány ember esetében tiltakoz(hat)nak, különösképpen, ha esetleg éppen ők szenvedő alanyai eme (sommás) ítéleteknek...
és aztán, ha más oldalukat is meg tudják mutatni, az ítélkező előtt - fordíthat is akár a sommás ítéletén, egy másik szélsőségbe? végletesbe?
Nos, én inkább lavírozok, az árnyalatok közt, igen, és (nem helyett!), az is - is-t ismételgetve, és a fekete-fehér unalma helyett a színárnyalatok gazdagságában gyönyörködve.
Így soha semmit nem kell megtagadnom, és a választás kegyetlen kényszerét is játszva kikerülhetem - és lehetőségem van arra is, hogy mindenből kiszűrhessem a nekem tetszőt. Miért is ne?!
Csak kedvem ne szegjétek egy-egy "sommás", nekikeseredett, elutasító ítélettel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése