egy 40 éves találkozóra voltam hivatalos! és még csak nem is saját osztályomba... de egy olyanba akiket, még pályám elején 4 évig tanítottam magyar nyelvre és irodalomra (a felét oroszra is, kis részét irodalmi színpadon is, meg versmondásra)... ÉS EGYÁLTALÁN AKKOR MÉG ANNYIRA LELKES VOLTAM...és elhivatott, hogy csak na...(fura volt tapasztalni, hogy ők meg mennyire várják már a nyugdíjt, többnyire, s mentő körülmény, hogy többnyire unokázhatnék miatt)És érdekes is volt magam újralátni (40 év előttinek, huszonévesnek!) az ő emléktöredéiókeikben és ráadásul még öregtanárságon túl öregdiáknak is érezhettem magam, hiszen az ő osztályfőnökük nekem is tanárom volt, a gimiben 4 évig, történelemből (ezt sose tudta fölülírni a többévtizedes kollegaság)... be is ültem a leghátsó sorba, mint egy "öregdiák" és hallgattam a beszámolókat... az életükről…
míg rám nem került a sor...
bár a mellém ülő V. Zs. akart a végére maradni hát kár is, hogy nem hagytuk, mert gyönyörű, érzelemteli végszó lehetett volna... ámulva hallgattam, hogy milyen emócióval beszélt a régi gimiévekről... (nem tudtam elmondani neki, pedig akartam, hogy milyen sokat jelentett nekem is , hogy órákon láttam mindig figyelő tekintetét- jó tanársághoz, jó diákokra is szükség van... az inspirációra, a motivációhoz... s hogy van értelme...) hát remélem, azért valami értelme volt... egyikőjük még "készült is", leírta, mi a nyelv...(állítólag - valami miatt- minden nyelvtan órán megkérdeztem tőle..::)
aliz2. :: 2013. okt. 21. 12:13 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: gimnázium, iskola, kapcsolatok, tanárok, tanítás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése