szept 14
hogy is kezdjem
a DM-be mentem. (mert ez a történet eleje és vége is)
úgy tudtam, hogy 7-ig van nyitva, de pont hat előtt pár perccel látom a zárási készülődést, mert kiderült, hogy a 7 órai zárás csak a nyári időszakban volt érvényes... gyorsan helyére toltam a kocsit és ki is slissszoltam az ajtón, hogy ne okozzak fennakadást a zárásnál...
leültem a bolt előtti padra, kicsit nyomogattam a mobilom, majd a biciklimhez mentem, nyitni akarom, s hoppá, nem találom a kulcscsomóm, amin a biciklikulcs is van persze...
visszaindulnék a DM-be de az már persze zárva, és ajtaján semmi elérési nyom nem látható!
mit csináljak? meresztgetem csak a szemem a kirakatnál... biztos bent hagytam a kulcsom, szokásom letenni ahol épp vagyok (a zsebkendőknél, a krémeknél) vagy..
még le is fotózom a kocsikat , nem is egyszer, s mintha...
de hiába minden..
nem tudok bemenni,
még az is megfordul a fejemben, táncsak nem hagytam kint a biciklikosárban a kulcsot, de akkor bizonyára biciklim se lenne,az pedig itt van, türelemesen vár))
jobb hiján haza gyalogolok,
ott látom a ház előtt a lakatos szomszédot,segitene-e rajtam, azt mondja ,csak ajtórongálással tudna.megszerzek telefonokat, kerülö úton, felhivom az üzletvezetőt, ő azt mondja, hogy felsőbb engedéllyel lehetne csak behatolni s már késő is van (valóban, az lett) stb
nincs más út, ha csak nem akarok hajléktalannak felcsapni, (bár a szomszédasszony felajánlott szálláshelyet, de ezzel nem élek vissza) megyek egy szállóba, a legközelebbibe
15 000 Ft-ért..
El is határozom, hogy legközelebb, ha jönnek lányomék, nem engedem ebbe a szállóba őket....de azért kibirom, még tévé is van, amit persze rövid idő után- harsánysága miatt - megúnok, korán s keveset reggelizek, s már rohanok is 8 előtt, a DM-be nyitásra, persze csak 8. kor engednek be... sorra járom a pultokat
a végén meg a kocsikat ..s látom a legbelsőben, legalólról, kilóg az én drága kulcscsomóm - angyalkám szárnya
(ha jobban megnéztem volna az esti fotóimat láthattam is volna kinagyitva....)
hát persze...odaesett...
minden oké...
s közben lányom Pécsett van irodalmi előadást tart
a társ felirásából tudom meg , hogy milyen viszonttagságosan utaztak ...
a feltett képeken kissé látszik, lányomon is...mindez
aki viszont csak annyit smsezett Pécsről nekem -kérdésemre, mi van? - a szállodába (mit persze elhallgattam) - hogy MINDEN OKÉ
hát... nálam is az volt(?) :)
igy kommunikálunk (és csendben viszonttagságoskodunk) mi
Elképesztő, hogy miken mentél (mentetek) át, de hogy oké, az biztos. Csodálatos történet kerekedett köréd!
VálaszTörlésaz oké arra vonatkozott inkább, hogy eltitkoljuk egymás elől a zűröket - s ez most épp egybe is esett....
VálaszTörlésAzt megtudtad, mi volt Timiék utazásakor a gond? Persze, mindenféle balesetekről és egyéb nehézségekről nem számolunk be, ez így van minden tapintatos családban.(K.)
Törlésaz irásomban is emlitettem, hogy a "társ felirásából tudom"- ez Károlyi Csaba volt aki részletesen beszámolt később kalandos utazásukról (kérdésemre), a "kalandos" jelzője után...fél órával később tudták csak elkezdeni az eseményt is...egyébként Timi lányom bagatellnek tekintette...s tapintat ide tapintat oda, én jobb szeretném , ha őszintén beszámolna mindenről...és nem hallgatna el ezt-azt... (bár én is ezt tettem anyámmal "kiméletből")...viszont van ennek egy hátulütője, ha tudod ezeket az elhallgatásokat, épphogy sose lehetsz nyugodt!!!!
TörlésAliz, mindenki a maga esze, belső irányítása szerint viszonyul főleg és majdnem kizárólag a családbeliekhez. Bízom a lányomban, ha valamit kikerül vagy csak később említi meg, annak oka én vagyok, az érzékeny és kétségbeesett Anya. Innen tudom, hogy ért engem, amit nem mindenkitől várhatok el. Timi okos, mer ellentmondani, amikor a józan ész azt diktálja, úgyhogy maximálisan megbízhatsz benne, ahogy én is a lányocskámban. Bocsánat, belügyekről nem kellene, csak úgy kicsúszott megértésből.
VálaszTörlés