A MEGTALÁLT AJTÓ 2011 OKT 31

 

hiába kutattam,  hol is jelent meg lányom Költözés c. kisregényéből az a részlet, ahol szerepel az udari és utcai szobánk közötti ajtó, és amit nem sikerült 2 napja lefotóznom, a régi házunk,  még kivilágitott ablakai  előtt állva,mert mire exponáltam, eloltatták bent a villanyt:(lásd..http://lineas.freeblog.hu/archives/2011/10/29/no_black/

(szóba jöhetett a Tiszatáj, a Marosvidék, Ex Symposion, Szombat (2 száma is)

és épp ma jelent meg az interneten a Szombat főoldalán:

2011. október 31. / Turi Tímea

Kirándulás az örökkévalóságba

– részlet a Költözés című kisregényből –

aminek az utolsó mondataiban ott van, amit kerestem ... ime:

"Félek a halált elképzelni, mert félek az örökkévalóságtól, akár a lété, akár a nemlété az. Gyerekkoromban úgy képzelem el majdani halálomat, hogy egy fehér hajú öreganyót, engem, áll körbe családja, családom, miközben ő, én, arra gondol(ok), vajon mi legyen az utolsó gondolat.

Halálomat elképzelve nagyanyámra hasonlítok, anyám anyjára. Dusimamát kórházban látom utoljára. Nagyanyám beteg és nem tudom, mi baja. Fekszik a rácsos kórtermi ágyban, elszánt, széles mosolya akár egy koponyáé. Ágya végében állok, és bíztatom, ne csüggedjen, nemsokára nem lesz egyedül, hiszen én is jövök a kórházba, kiveszik az orrmandulám.

Viszont mire valóban jövök, már nem lesz ott a nagymamám.

Az orrmandulaműtétet úgy várom, mint később a kirándulásokat. […] A kórházban egész nap csak fekszem és rossz ízű, kihűlt teát kortyolgatok. Anyám is befekszik, hogy vigyázzon rám, általában a folyosón császkál aggódva. A harmadik nap visznek műteni, valami fekete és büdös lufit szorítanak az arcom elé, hogy lélegezzem be ezt a borzalmat, de én tiltakozom, félek az altatástól, mi van, ha nem ébreszt senki.

Engem nem lehet megnyugtatni annyival, hogy a halál csupán mély álom, ha az alvás számomra maga a halál, ami borzalmas lehet, mert mi van, ha a túlvilágon is tovább félhetek, és mi van, ha nem érezek semmit.

A halál egy büdös lufi.

***

A halál, az valami olyasmi lehet, mint amikor Anyám kézhez kap egy levelet a kórházból, ahol tudja, az anyját kezelik, és ő kinyitja ezt a borítékot, és elolvassa, amit írnak. A halál, az valami olyasmi lehet, hogy 

állok az udvari és az utcai szoba közötti ajtóban, az utcai felé nézve, ahol Anyám áll, és olvas, és áll, és olvas, egy örökkévalóságnak tetsző ideig, majd nagyon lassan, de határozott elkeseredéssel, úgy, mint aki nem akarja és nem is fogja abbahagyni többé, elkezd sírni.

A halál, az valami olyasmi, hogy a halálhírt hozó levelet bár a hozzátartozónak szánják, de a halott nevére címzik. Hivatalosan.

De hivatalos dolog-e a halál?"

http://www.szombat.org/kirandulas+az+orokkevalosagba+.html

----

A Költözésben vissza-visszatérő motivum a két szoba közti ajtó... mindig más áll benne... mást lát, más a jelentése..,.de az az ajtó.. úgy tűnik, már örök... akkor is ha időközben le lett szerelve, s csak az ajtófélfa maradt belőle...

és amúgy is minden örök... semmi se múlik el... (hát még, ha le is van írva... az emlék emléke se...)

 

aliz2. :: 2011. okt. 31. 19:46 :: 7 komment 
Kategóriák: irodalom, kultúra :: Címkék: folyoirat, irodalom, kapcsolatok, lanyom