van egy közmunkás fiú.
egy óra felé mindig megjelenik a menzán
oldalt megáll, szerényen, de úgy, hogy látszódjon is
(persze maszk nélkül, amúgy elég jólöltözött)
köszön, int
s nyugodtan vár
soron kivüli sorára
türelmesen, meg se moccanva
s mindig eredménnyel
kap kaját
most két edénnyel, a kezébe
boldogan viszi
én is boldog vagyok
igen, fújják a füstöt, változatlanul, de még mekkorákat
már csak remélem, hogy szimpla cigi, mert van annál veszélyesebb is,,,
nem értek hozzá, egyik féléhez s
az egyik fiú
a maszkon keresztül töri a spanglit, s röhög, röhögnek hoz
sok értelme nincs
szennyezi a levegőt, s a tüdejét igy is, úgy
én mindig csak passziv dohányos voltam, de az jócskán
füstre ébredtem, füstre aludtam..
úgy beivódott a cuccaimba (s tán belém is?) a cigarettafüst, hogy anyám el se hitte, hogy én magam nem dohányzom
egyetemi csoporttársaim közül többen öngyilkosok lettek még életük virágjában
(B.I., K.Zs., H.É. - kapásból)
és jut eszembe, a tanáraink közül is hányan! (H.I.K., G. Gy., P. P....)
nem tudom van-e összefüggés... (rossz példa ragadós alapon)
valójában a kor volt öngyilkos, még pontosabban: gyilkos!
feltűnt akárhányszor elmentem a kollégium kapuja előtt, hogy portásaik kint álltak, trécseltek, de főleg szivták a cigijüket, olyan szorgalmasan, mintha főpont lenne a munkaköri leirásukban
nos, valami történt a tanév kezdet óta
a kollégiumi menza előtt osztálynyi gyerekcsapat- lányok, fiúk vegyesen - a padokon trécselnek és főleg fújják a füstöt
nem bőjtölök
isten nem kivánhatja
hogy még jobban szédüljek
söt szerintem ezt az egész
bőjtölést sem ő találta ki
de miért is hisszük
hogy szenvedni kell
légy jó
ennyi elég lesz
s ehetsz is akár
(remélem)
anyu egyszer egy nappal előbb bőjtölt
tartott hosszú napot
mikor másnap megtudta
szerencsére nem akarta még egyszer
előlről kezdeni
azt hiszem jót nevetett
volt humora,
s jól tudta
semmi sem múlik
a napokon....
ülök a cukiban, zajban, kávéval
várom, hogy kiülhessek a teraszra az egyetlen napsütötte asztalhoz, hol még most egy kopasz fej fénylik, egyébként előttem már őszi disz az asztalon
előveszem a mobiltelefonom
ilyen még nem volt
örök-fiatal színjátszó mesterem (unokai segédlettel) élőben bejelentkezik és verset mond, "kapásból"
és épp A Sion hegy alatt-ot!
és épp pár órával Jom Kipur előtt!!
Köszönöm!
Én is sírok a Sion hegy alatt...
https://www.facebook.com/tibor.debreczeni.7/videos/3329212337147319
megjött a szeptemberi iskolai értékelés, és unokám magatartásból és szorgalomból is példást kapott
beállt a családi sorba
bár ha visszagondolok, volt nekem csak jó magatartásom, mert szerettem fecsegni órákon
bár azt hiszem unokám is, hiszen emiatt ültették szét őket egy előtte levő kisfiútól...
node akkor miért "példás"? :)
na de hogy annyira szorgalmas legyen, hogy kisfiú létére bőjtölni is akar, hosszú napkor! ez már túlzás, még legalább 5 évet kell várnia (a bar micvoig - s akkor is csak módjával...)
apja áldásadó keze alól
kicsusszant az unokám
s apja nem ment utána
pedig úgy kellett volna
egyre több maszkos eseményt hagyok ki (és ugyebár egyre több esemény maszkos)
kihagytam egy kiállitásmegnyitót meg egy könyvbmutatót is (mentségemre legyen mondva , hogy mindkettő elég provinciálisnak tűnt, de máskor ez annyira nem zavart, most igen) (de megnéztem a kiállitást még előtte, egyedül, meg a könyvet is meg fogom venni - csak tömeg. és maszkiszonyom van
azt hiszem megint begubózom, hogy jön a hideg is
kár
és még rajzköerre se mentem!
helyette szédültem (ez rossz program volt)
5 perc alatt ketten is
a patikában háromszor is elismételtem, milyen gyógyszert akarok,, mire megfejtettem, hogy elsőre is értették, mit akarok, csak én nem azt, hogy azt mondják, húzzam feljebb a maszk
átmenve az élelmiszer részlegre, két lépést se tettem meg,, mikor rám szólt a hátam mögött az üzletvezető, hogy az orromra is húzzam rá a maszk
(hogy láthatta, mikor mögöttem volt?
lányom azt mondta, örüljek neki, mert akkor biztonságban vagyok, másra is rászólnak (szerintem ez nem olyan biztos!!)otom
mint egy scifiben
kezemen nylontasak kesztyű gyanánt, félarcomon maszk, és közben hallom a megafonból - miközben tolom a gondolák közt a bevásárló kocsit - a bemondó tájékoztatásait, tiltásait, nem menjünk közel egymáshoz, a pénztároshoz, sőt használjuk az öbkiszolgáló pénztártt stb,
a hang hátborzongató
borzongok is
igyekszem nem odafigyelni
(node lehet-e)
nem gondolkodom metaforikusan
s nem adok fel rejtvényeket
ha irok, nyiltan irom
amit gondolok, érzek
azt amit kell
s semmit nem
rejtek el
majdnem
azt irom
ami még
elviselhető
neked
s nekem
itt ólálkodik körülöttem
köröz és beleránt
el-elszédít, leteper
nincs erőm küzdeni vele
sem pedig ellene
néha van kis fegyverszünete
olyankor jól vagyok teljesen
de bármikor újra rám támadhat
orvul és váratlanul
de addig azért se
foglalkozom vele
tegnapi péntek este Mózes éneke, az utolsó hetiszakasz kapcsán... a szigorú szeretetről
vőm szépen, de túl erélyesen beszélt, ahogy - kissé elkésve -bekapocsoltam a zoomot
de a témának megfelelően
Mózes erélyességéről volt szó, ki szigoran beszélt mindig a zsidókhoz, (rászolgáltak) s mégis lágy esőként hangzott hangja, mert a féltő szeretet
"„Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem: mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra”.
****
eszembe jutott merész analógiaként, egy párbeszédem a régmúltból kislányommal, mikor egyszer megkérdezte ha kiabálsz rám, akkor is szeretsz?
persze, ezt ne felejtsd el soha mondtam neki, akkor is, mindig, mindenképp
(hiszen érte haragudtam, nem ellene)
( ő elfeledte ezt a párbeszédet is, de remélem a lényegét nem)
közelg Jom Kipur
közel Istenhez
közelebb
érzed?
nem ő jön közelebb
neked kell lépned
fölfelé
egyre följebb
a jakobi lajtorján
mi benned
ahogy Weöres is
megirta egyszer
emlékszel?
benned a
létra
föld s ég
között
hát indulj
föl
ülök az étterem teraszán
már bejövetelemkor - maszkban ugyan -, de feltűnt mert hangosan a kávérendelésével asztaltársának . fel is hangzott egy őszhajú szemüveges jólöltözött férfi...a kávé után elég hangosan beszéltek a maszk ellenére vagy épp azért
először általános dolgokról, család, gyerekek, iskoláik, lakhatásuk, hol nyaraltak, laknak, költöznek.. majd előkerülve a laptop is, üzlet, árfolyamok, Kina, Usa jól megy?. India nem...hm ...lehet hogy rosszul hallok
viszont egyre nagyobb a gyanúm hogy én ezt az okos azaz kiokositó embert régről ismerem. még a gimiből, ott húzta nekem, azaz a diákszinpadosaimnak a függönyt,,,...valamikor, ápolt kezét nézem, azzal.
jönnek hozzá, az asztalához felváltva többen, mint egy irodába
nem , nem szólok neki,
(szerintem egyiknk se lenne büszke magára. vagy ki tudja,,,)
szept 23
minden elveszett
már az arcok is
nem az idő szántja fel
hanem plasztika, botox
tölti, fújja fel
hamisra
mostanában meg
a maszk
mikor lesz végre
igazi, eredeti
nyilt sisak
mindenkin
soha
minden vég szomorú, minden élet az, ha végig követjük(?
a végére valahogy kicsorbul...
fatális, hogy megtudtam Gy nincs többé, múlt év utolsó hónapja mikulása óta
(már nem élte meg ezt a faramuci kiforditott járványos világot...)
de idő előtt ment nyugdijba is...
ikertestvére (Balázs) halálát nem birta elviselni (mesélt is róla nekem, csak azt nem tudtam, - ahogy róla , a későbbi életéről se semmit-, hogy ő lett az Antall kormány belügyminiszere, akinek oly emlékezetes volt a taxis blokád idején az ablakból kimászó szereplése)... halála után GY nem talált magára se,, legendás volt az ő összetartozásuk...
bár más a habitusuk , abszolút nem is hasonlitottak egymásra, B ügyvéd lett Gy meditativabb természete miatt vonzódott a bírósághoz (bár eredetileg bölcsész akart lenni . lám, mit kereshetett a mi bölcsész gólyabálunkon is?!)
mindent elért, amit csak elérni lehet, végén kétszer is megválasztva megyei törvényszéki elnök, de lemond...
a végén , 68 évesen... "Eddig tartott az én utam " - búcsúmondata...
szép családja van, épitészmérnök felesége, két lánya, unokákkal (köztük is egy ikerpár), nyaralójuk...
egy csomó kitüntetést kapott, szerették, tisztelték...
de minden oda...
jaj összedőlt a kincstár
vajon egyszer is eszébe jutottam-e? vagy úgy törlődtem ki az emlékezetéből, mintha benne se lettem volna az életében... örök titok marad
szomorú, most már még szomorúbb) szivvel gondolok rá...
ahogy az elszalasztott édenre szoktunk, bár biztos nem lett volna az, mert minden édenből kiűzetünk, vagy igy, vagy úgy, vagy ekkor, vagy akkor... de nem tart örökké)
nézem előbukkant képeit, szinte mindegyiken szigorú, komoly... már-már komor
bár én is az lettem,,,,
ó elröpül az ifjúság édes madara,,,,
ELROMLOTT A LEVÉL - mondta kislányom a hullni készülő levelekre
aztán meg anyámnak, ki botladozott már ágya körül - LE FOGSZ HULLANI, MINT A FALEVÉL
sokszor eszembe jut, egyre gyakrabban...
bizony, elromlunk....
mielőtt lehullunk...
mindenünk sorra...
s nincs ki
megjavitsa
rég láttam az unokámat (legalább videon)
megemlitettem szokásos telefonbeszélgetésünkkor este lányomnak, kérdezve mit csinál, legózik
szól neki, mondom, nem kell megzavarni
de úgy fél óra elteltével hívnak a képes messengeren (u.i. most épp van internetem)
látom, igazi, nagyfiú, nőtt is, erősödett is, iskolás látszatra is! örülök. de nem szól egy szót se, kicsit le is süti a szemét, mondom neki,
-csak egy szót szólj
-szeretlek . mondja
kicsit szégyellősen, rekedten
nahát hogy az volt az az egy szó...., majd kiugrok a bőrömből,.
s vérszemet kapva faggatnám, az iskoláról
de nem szól, majd mondja is nem szeretne beszélni róla
azért remélem minden rendben van!csak nem beszédtéma...
online világ van, igy próbálok a legnagyobb vallási ünnepünkön is részt venni...
a szegedi rabbi Nyiregyházáról közvetit, zoomon csatlakozom
(Nyiregyházán élt apai nagyanyám anyukája és rokonsága, a Morgensternek, készültem oda is elmenni megnézni a hirneves Morgenstern házukat)..most nézem a képernyőt egy kis cikkelyt a zsinagógából (tán őseim is odajártak, egyikuk hitközségi elnök is volt a Zsigmond...) mutatnak otthoni képeket is, onnan imádkoznak, énekelnek, szépen s fehérbe, gyorsan én is felveszem az új fehér ingblúzom...kis összhangban tiszta lappal kezdeni akarással (bár nem áll valami jól)
de aztán a mostani családomhoz húz a szivem, Budapestre húz, egy kertben vannak,vőm tartja a bét orimban a beszédet...
közben otthonában a kántrnő! Flóra (ez reforméknál igy szokás) szépen énekel az alma- méz ikon diszlet előtt, és abajgatja cuki kisfiát,,,,aki néha belevész a háttérbe, de egy almával megnyugszik... mézbe mártva édes lesz a évünk,..
sajnos most az én unokámat nem látom...
de küldtem neki egy kis levelet ,egy áldásrajzzal...
legyünk beirva a jók könyvébe! éljünk!
6-kor ébredés
kávé, gyógyszerek, fb, ez-az, visszafekvés
11-ig
közben meg utána is a fenti gyerek úgy köhög, s olyan szárazon, szinte megállás nélkül (iskolaidőben, tehát oda nem ment), hogy arra gyanakszom elkapta ez a virust...
elmenekülök otthonról, bár csak 1-re érek a menzához, s nem tudom kinyitni az ajtót, sehogyse, jön valaki utánam étlehordóval, mondom neki, de neki egyből sikerül, aztán nekem is
az ételnél se stimmelnek a dolgok, mást látok kiírva, mint a valóságban, sasszézok a két hely között
szerda van? kérdem - a nagyothalló, ételadagoló bólogat.
-Ez rántott sajt?
-Igen!
-De gomba van kiirva...
Szól a pénztárosnő:
-Kedd van!
No, helyreállt a világrend...
-Az evőeszközt elvehetem én?
én fertőtlenitettem a kezem, ő pénzzel bánik, de ő adja,
a kést élével felém
majdnem a maszkban kezdem el enni a paradicsomlevest!
elmennék a cukiba kávézni. a sarkon látom, semmi ott, jut eszembe, de hiszen kedd van. szünnap
sebaj, lekarikázok a Marosa, ott ihatok kávét is, a büfében
szép őszi nap van...
egy gyönyörű foltokban megvilágitott vörös rózsa megállit, nosza lefotóznám, veszem elő a mobilom, kevés a memória, aha, hát a kártyát nem tettem bele...hazarohanok érte (de persze mér nem a rózsa felé megyek vissza) azt nem is számolom hány autó akar elütni az úton...
végre a strandon lezuttyanok az első padra, valami vagy valaki hozzáér a farmeromhoz. egy kiskutya. persze a gazdája a közelben ül egy farönkön, meg se moccan... de a kiskutya elszalad tőlem... szerencsére
fenyegetőn suhognak a fák, vihar lesz?
de a Maros nyugodt...
visszafelé megint egy kutya.. kikerülöm, várok mig elhaladnak
a bejáratnál kiirás, tegnap óta a büffé zárva, csak hétvégeken nyit
otthon maradok... hiába vetitenek Erdélyről diát a könyvtárban...
rántottát csinálok vacsoráraa, hozzá a vegyes saavanyuságom a hűtőből egy üvegben, időközben megromlott...
az internetem elfogy,,,
jó éjszakát,
ez volt az ősz első napja
(milyen lesz a többi?!!)
Ha egy kisgyereknek
ez első mondata
mami, kenyér!
akkor az éhezik
Ha hajnalban áll
a lágerkapuban
anyját várva a gyárból
akkor az magányos
Én voltam az a kisgyerek
és ma is éhezem (szeretetre)
és ma is várom anyám
(az örökkévalóságból)
lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér...mondogatta anyám sokat gyerekkoromban (hiába,nem ettem én kenyérrel a finom szőlőt
most a Gyöngy cuki asztalán láttam gyümölcskosárba igazi szőlőt...a kávéhoz?!
na most persze a szölót hagytam ott
de a szememnek szép volt a szőlős kosár
felkereshetném ifjúságom!
de hol?
a temetőben?
ott nyugszanak már legtöbben
de vajon tényleg nyugszanak-e?!
én még érzem dolgaimat
s nyugtalan lennék
ha itt kéne hagyni
befejezetlenül
nem merek már kutatni
maradjanak ifjan
érintetlenül
kikkel ifjú voltam
valaha
jobb igy
s különben is
akik voltunk
úgysincs
sehol
HATVAN ÉVE
ELSZALASZTOTTUNK
EGY FILMET
én voltam a hibás
már bezárt a mozi
nincs több előadás
kettőnknek
nem nézhetjük meg
azt a másik filmet
Sherley MacLainnel
nincs
senki nincs
már az élők sorában
mikor volt szerelmed
egy gyászjelentésben
találod meg
mire várhatsz
évtizedek után
hírtelen
hirtelen
ez jön eléd
csak múlt év
végén
történt
s azóta
gondolsz rá
ki érti ezt
pusztaság vesz körül
pusztaság!
szept 16
Gyurit még egyetemi éveim legelején ismertem meg
emlékszem, a bőröndöm taszigáltam volna fel a villamosra a kollégium előtt, mikor az előző ajtóból hátrairamodott, és gálánsan felsegitette....
első éves jogász volt s tiszta Alain Delon, ugyanabban az épületben, a Hősök Kapujánál volt az ő kollégiumuk is, csak más bejárattal...
legközelebb a gólyabálunkon találkoztunk.
ő nem is táncolt mással, folyton vissza-visszakért (pedig hú de kapós voltam akkor)
összemértük a kezeinket, passzolt--- meg a szavaink is, minden a helyén...
persze haza kisért (persze ő a sok vállalkozó közül.), ez nem is volt kétséges máris, mintha összetartoztunk volna
s persze következő hétvégén együtt mentünk a Belvárosi Moziba, valami ragyogó Schirley MacLaine filmre (tetszett nekem is bár kissé zavart Gy lelkesedése) Legénylakás! az évszázad keserédes szerelmi története
hazafelé úton átkarolta vállam, a Tisza-part felé mentünk , kerülővel, kissé akadozott a beszéd, inkább csak csendben voltunk, egyszer mondta is..idézte valahonnan: .de minden beszédnél szebben beszél a tett )....emlegetett is egy másik hasonló filmet amit következő héten adtak
lehet, sőt biztos, hogy nem értettem jól, hogy ez is terv volt, hogy megnézzük együtt
azt hiszem kicsit zavarban voltunk mindketten(?)
de én szokásosan hazautaztam hétvégén anyámhoz,, minden kiment a fejemből,
s ezzel vége is szakadt tulajdonképpen mindennek
a szobatársaim vihogva újságolták, mikor hét elején visszatértem, hogy keresett az "udvarlóm" a koleszban, ők jelentették neki, hogy hazautaztam, de gyakorlatilag szétvihoghatták s jövőnket.
aztán beszélgettünk még az egyetemi könyvtárban, elég sután .. az elmaradt a randevúról is, de újat nem beszéltünk meg
aztán ő is elutazott haza, Balatonalmádiba, és késve (napokat tán heteket ) érkezett vissza...közben a barátja (azóta hires, kitüntetett, orvosi jogi esetekkel , műhibákkal foglakozó ügyvéd) elhiresztelte, hogy Gyuri belefulladt a Balatonba! S én képes voltam el is hinni ezt a rossz tréfát... Majd beleőrültem...
aztán, más fiúk kezdtek foglalkoztatni
de azt hiszem, egy se illett volna úgy hozzám, mint ő
emlékezetemben örökfiatal maradt...(tán ezért se kérdezősködőm utána a volt barátjánál, , akit tulajdonképpen miatta vettem fel a fb-ra)
az viszont eszembe jutott, ha lett volna mobiltelefon a mi időnkben, tán a mi sorsunk is másképp alakul (azzal a 2.mozival) .. nem csak Romeo és Juliáé....
tegnap sokáig aludtam (vissza), és arra ébredtem, hogy nem fáj a térdhajlatom, ami már vagy egy hónapja, s egyre nekikeseredettebben...
hihetetlen, kifájhatta magát?
mindig van kilábalás
csak ki kell tudni várni
(de azért néha visszatér)
arcod félig takard
kezed fertőtlenitsd
mérik lázadat
mint másoknak
(te is csak másik vagy
nem vagy egyén)
s ha elmész
csak egy szám
(az emelkedö listán)
esetleg még hozzátéve
krónikus betegséged
(ha van -
na de addigra
kitalálják
csak semmi
félelem!)
rendszerint nincs nálam sok pénz, viszont hamar elfogy, szinte észrevétlen.
nemrég raktam bele a pénztárcámba egy tizezrest, de nem találom nyomát se, és el is felejtettem pótolni, jut eszembe a Gyöngy cuki előtt a két forintos kávéjuk hogyanfizetésére gondolva...
de tulajdonképpen a Sparba indultam egy ugrásra van ide, - persze utolsó percben, mindjárt itt az új év, és nincs otthon se mézem, se almám, se kalácsom, pedig ezek nélkül nem lehet ÉDES a következő, 5781. évem! (LEHET HOGY ezekkel se? :)
teljesen üres a pénztárcám, csak pár semmiresejó 5 forintos csörög benne
de eszembe jut, hogy lapul ott már rég óta egy 20 eurós..és mintha a Sparban lehetne is fizetni vele
látom is kiirva e 345 ft
ennyit még sose láttam!
ki se tudom számolni hirtelenjében , hogy hány forintot is ér az én 20 euróm
végül is kb felét költöttem el-
azt hiszem nem csak az árfolyam emelkedett
hanem az árak is!
Szaniszló Judité? Lelié? (alias Zetor Leila még bloghős formában) Lelié, aki ir? vagy mégis Judité aki Lelit irja..?
a végén már én is belezavarodok
ez az autofikció nem fér a fejembe sehogyse, ez az élet és képzelet keverés
ez a mostani beszélgetés csak még jobban meggyőzött róla
azt hiszem továbbra is távoltartom magam tőle az írósággal együtt persze
képtelen vagyok rá!
de biztos szórakoztató lenne elolvasni Lelli életét, mi mindezekre fittyet hány, ha nem is olyan könnyű szívvel mint látszólag
lányom és Szaniszló Judit beszélgetését érdemes meghallgatni, erről meg másról is:
újabb napi élőbeszélgetés
egy meseirónővel, ki költő is, de most fogta magát és regényt irt
egy képzőművész lányról (eredetileg ő akart az lenni)
kriziseiről, anyja majd szerelme elvesztéséről, már családosként visszatekintve e korszakra
izgult a beszélgetés előtt, de ennek nyoma sem látszott (jól beszélt, csak a hang volt olykor visszhangos)
de a lányom mindig valóban egy szilárd pont és mentsvár a beszélgetőknek
néha úgy tűnik, hogy mázsás súlyokat vontat, s mindig mosolyog mellé
közben fiát a férjével kiüldözve - igazán nem jó szivvel - az udvarra
ez már igy marad
maszkban élünk
eltakarva félarcunkat
és jön megint a bezárkózás
mert nem lesznek teraszok
csak hó és csend és tél és halál
lányom igazán bravúrosan vezette le élőben az útikönyv-napló bemutatóját - több résztvevővel..... alkotója eredetileg költő....(lesz még ilyen!),
még az irodalmiság miatt a könyvből kimaradt fotókat is levetitették...(én olyan nagyon nem voltam elájulva tőle)
Viszont nagyon teteszett Margócsy profnak a közbeékelt beszélye...
S főleg (bevallom) lányom vezénylése- Elbűvölően kedves mindenkihez, szorongásoldó...
Ja, és a legjobban az tetszett, mikor még a legelején e műfaj határtalanságát ecsetelte lényom, jobb oldalán fent unokám beintegetett...(mit szépen be is szőtt lányom a határtalanság okfejtésébe)
(U.i mint kiderült minden gyerekfelügyeleti kisérletük dugába dőlt, igy unokám önállóan volt kénytelen csöndben lenni. "vigyázni magára" egy fülhallgató meg egy mobil segitségével...
igy aztán a műsor végén
gratuláltam mindkettőjüknek: lányomnak és unokámnak is
hányan s hányszor becsaptak!
s mindig csak utólag
döbbentem rá
ó én balekok balekja!
ujjal mutatok magamra
s minden becsapás most fáj
költőietlen korban
nevetséges verset irni?
igy is lehet harcolni
az érzelmi sivárság ellen!
nem szeretek emlékezni
elhangzott mondatokra
olyanok, mint a kiállított tárgyak
lógnak a levegőben élettelen
kiszakitva a környezetből
hol elhangzottak
és mégis vannak
nincs hova bújjak előlük
elhagyott útjelzők
mik megnaradtak
elhagyott utakon
elsőben a kollégiumban volt valamelyik közeli szobában egy lány, akit mindenki kiröhögött, s ráadásul Bájoskának hivott (nem is emlékszem az igazi nevére, volt-e egyáltalán?...
BÁJOSKA nevéhez méltón mindenkihez kedves volt, mindenkire mosolygott, szóval bájos volt. sőt minthogy túlzásba vitte, émelyitóen az, Ez azt hiszem a mi korunkban, 18 évesen, s ráadásul a hatvanas évek legelején megbocsáthatatlannak tűnt. Bájoska nem törődött a korszellemmel, s igy szekirozásainknak volt kitéve. De ő egyre csak mosolygott.
Mignem egyszer eltűnt a karórája. Az egész koleszt lezárták, nem léphettünk ki a kapun, órára se az egyetemre. Mindenki dühös volt Bájoskára, aki ezúttal, nem is mosolygott ,biztos sajnálta az óráját,
ami nem is került elő.
sőt Bájoska is "elveszett"...
nem emlékszem rá a továbbiakban...
valószinű már nem mosolygott annyit
de egykori s elpusztitott bájos mosolya néha ma is be-bevillan....
mikor vesszük észre, hogy ez már nem ugyanaz az élet, amit eddig éltünk
pedig már a külső látszatunk is megváltozott
természetes lett?
már sose leszünk "természetesek"
csak mimeljük, mi eddig volt, ha egyáltalán
megváltozott a világ
vedd észre!
ülök mint akit fejbe vertek a (többször befejeződni akaró, de nem tudü) Frida Kahlo film leúszó zenéje mögött,meg várom is hogy eltűnjenek a sötétben maszktalan nézőtársaim,mikor egy még most is maszktalan jsmerős fülig érő szájjal kérdi, mit szólok a filmhez- mintha csak azt kérdezné, milyen volt az ebéd...lehuzom a maszkom (mert rajtam végig ott volt). s mondom, hogy most nem fogok neki válaszolni egy mondatban. mire ő, le kell hogy ülepedjen? nincs mi leülepedjen. Hallgatom (hallgatnám ) a zenét (... elhaladnak... közben félszemmel látom, hogy akivel volt felvilágositja arról, hogy milyen lehetetlen alak ia (jó esetben különc) vagyok én....
najó. szóval én filmek után elmélyedni szoktam még a film hangulatában, hagyni működni a katharzist,ezért is jó, hogy egyedül járok moziba (is)
és nem szeretem ha megzavarnak
a filmről most sincs kedvem beszélni, mert ez túl van a beszélhetőn... tulajdonképpen....
legfeljebb életigenlő végéről---
A dinnyés csendéletet hónapokkal halála előtt , megannyi betegség, műtér után, festette, hosszan dolgozott rajta. Az utolsó részlet, halála előtt nyolc nappal került a képre, az a néhány betű volt, amit a legelől található dinnyében döfött bele. Üzenete szinte kiabál: Viva la Vida! - vagyis Éld az életet! (ez egyébként a film cime is!)
Frida fájdalommal teli sorsára fricskázik rá az élet szilaj szeretete, a szabadság, az elfogadás és a szenvedély, ami lényének része maradt elejétől fogva mindig.
"Remélem, hogy az elmenetel örömteli lesz és soha nem térek vissza." (Frida Kahlo)
ha ti nem volnátok
kevesebb lenne
értelme
életemnek
az a sok magyarázat
nem lehetett hiába
a lelkem volt
mindegyikbe
belemártva
azért se
"kértem számon"
annyit
mint kellett volna
mert adni akartam
mindig csak adni
hittem, hogy
van értelme
egy-egy figyelő
szempárba nézve
bár ma már
nem vagyok
egész biztos benne
de valami
tudom
megmaradt
a lényemből
bennetek
valami jobbat akarás
felfelé zuhanás
ha nem voltam
elnéző
bocsássátok meg
nekem
mást nem tehettem
magasan volt az a fent
honnan jött a parancs
alább nem adhatod
s ha néha hanyatlottam
annak nagy oka volt
de alább sose adtam
mint mit a tisztesség
megparancsolt
meg az irodalom lapjain
a nagyok
nekik is hálás vagyok
engem is nagyobbá tettek
volt miből meritenem
egész életemben
s végül dúsgazdag vagyok
köszönöm nekik s nektek
ezt végre
el kellett mondanom
tudod, hogy álmodtál
még a hangulatát is érzed
napközben néha bevillan
egy kép róla
de alig
homályosan
megragadhatatlanul
mert pillanatok alatt elenyész
lehet, hogy
ilyen az egész
életünk
"onnan" nézve
nehéz elviselni,
mikor tanitványaink
nyugdijba vonulnak
vagy a gyerekünk
sötét hajában
ősz hajszált talál
unokánk elveszti
tejfogát....?
örülünk mégis ennek
mert a fejlődés jele
ha elmennék ételkritikusnak, volna miről irnom
ma pl a marhahúsleves eheteten volt, erős, sötétszürke szinű s felpuffadt eperlevelek benne
a majonézos krumpli alulfőtt, kemény, viszont a hozzá adott szezámos csirkecsikok túlsütöttek
most rágódom rajta, és azon, hogy merjek-e kérni desszertnek levendulás(!) madártejet? Minek egy madártejbe levendula?! És ráadásul vajon lila is?!!!
Egy dologban hasonlitok Pulitzerre: én is nagyon érzékeny vagyok a hangokra, s ráadásul jobban hallom, mint kéne (u.n. túlhallásom lehet)
A világ pedig egyre zajosabb . Néha kimenekülök a Maros-partra előle. Ott csak a levelek suhogásást hallani. S az nem is zavar.
(Persze hét közben csak - hétvégeken nem is megyek ki....)
Csehov Cseresznyés- azaz épphogy Meggyeskertjéről beszélgettek lányom és az újonan forditó Spiró György...élőben, online
mivel nem tudtam előre, és rajzkörön voltam, de szerencsére utólag meg tudtam nézni és hallgatni
és láttam azt a rengeteg elragadtatott kommentet is...
tényleg jókat lehetett hallani, csakhogy számomra nem hatott annyira az újdonság erejével (persze, orosz szakos vagyok én is, mondja lányom,s igaza van)
de azért jó volt ismert dolgokat is hallani és kiegésziteni a magam élményeivel , mert olyanok is voltak
pl hogy Sztanyiszlavszkij félreértette a szatirikus már-már abszurd Csehovot, és szentiméntálisra , lirai édes-bús történetté, már-már giccsesre rendezte, hogy könnyárban usztak... és szó szerint a 60as évek végén a MHATban mi is, szinészek, nézők végig bőgtük a Három nővért...
és hogy szinte a paródia az igaz Csehov. ez a mélységes önirónia
és hogy olyan problémákról irt, ami az egész emberiségé (nem csak orosz!) (figyelem!)
nameg a csöndek jelentősége,, amikor a hallgatásnak is jelentése van, olykor éltet eldöntő a nodtekszt a szövegalattiság
a végén örömüket fejezték ki...Spiró, hogy kiadták a könyvet, Lányom meg, mondta, hogy kölcsönös ez az öröm.... az ő résészükről is!
(a végén egy suttog hang behallatszott: nagyon jó volt)
ritenutós, decrescendós
codába értem
azt hiszem
s nincs
da capo
al fine
még csak egy kitörő
szabadfutamú
cadencia se
óriási meglepetés várt tegnap a Levéltárban:
a nagynéném Lili néni (Neumann Sándorné Löwinger Lili) fotója, egy útlevélkérő lapon. csálén felragasztva,1937-ből
ha jól emlékszem, akkoriban utazott Párizsba, a világkiállitásra (ahonnan remek fehérnemő (melltartó ) snittekkel tért haza, amikből jóval később anyám ügyes varró keze nyomán én is részesültem, akkor már Lili néni Ladányi (Ladányi Sándorné)Liliként Kanadában élt, utána menvén gyerekeinek Verának, és Ottónak) (Itthagyva csapot-papt, házat, üzletet, varróműhelyt pacientúrával,az államnak) Vera, ki korán férjhez ment , valósággal vőlegénye szabaditotta ki a Theresienstadt-i táborból) Kardos Gabihoz, ki árva lett , szüleit Auschwitzban megölték,s utána a kanadai nagybátyja (Ödön bácsi) és nagynénje adoptáltak,,, hamarosan kiutaztak hozzájuk Kanadába (érdekes , ők is előbb Párizsban időztek), Ottó fiuk hamarosan , 19 évesen, szintén kiutazott s őt követték a szülők....
az unokának, Vera és Gabi fiának, Andrewnak elküldtem a képet boldogan, nagyon meg is köszönte (szivvel)
a 90 éves Ottó még nem reagált rá...
én azóta is csak ámulok a fotón, egyszerűen rabul ejt az a szépség és igen, a tartás (ami mindig is jellemzője volt nagynénémnek, idősebb korában is) és ami ezen a képen is átüt..
emlékszem, egyszer Pesten a Nemzeti Szinház előtt haladtunk el, és épp ott matatott a művészbejáró környékén Major Tamás, és neki is tátva maradt a szája Lili nénit (eleganciáját?) látva, köszönt is neki kezétcsókolomot.....
engem a fotó Ingrid Bergmanra emlékeztet, s ezzel nem vagyok egyedül (bár lányom szerint csak a kor azonossága és a kép beállitása teheti.szerintem a tekintetük azonos (egyébként nagynénémtől se állt távol a szinészet, gyönyörűen szavalt, nyilvánosan is , és tőle kaptam életem első verskötetét, 48-ban Petőfit...meg egy Ady bibliofilt meg egy Cserépfalvi József Attilát is rám hagyott, mielőtt kivándoroltak)
az még jobban meglepett és titkos örömmel tölt el , hogy rengetegen mondják, hogy hasonlitunk. (bárcsak!) igaz, valaki , múlt időben:) szerintem sajnos az én tekintetem keményebb (lett?), különösen mostanra, de itt Lili néni is csak 34 (még lányomnál is fiatalabb egy évvel), bár mintha többnek, érettebbnek látszana---
pár komment a fbról:
P.G. Hasonlitottál rá
J.J.P. Van hasonlóság köztetek
N.J.Van hasonlóság!
F.I. Nagyon szép finom arca volt!!!
S.J.E. Megejtő tekintet.
I.K. Csodálatosan szép a néni.
Z.N. Nagyon szép!
B.T..Ingrid Bergman
G.B- Gyönyörű hölgy!
M.B. igen nagyon szép. Gyönyörű
minden reggel
életreegy érdekes és szép könyvecskének volt a bemutatója (MJAK ürügyén is, azért nem bántam volna, ha annyi kihagyott idő után informálisan legalább összejövünk), na mindegy egy társunk irt veretes, patinás szövegeket fotós férje fotós barátjának fotóihoz
engem a fotók nem inditották volna meg ennyire a fantáziámat (persze nincs is nagy fantáziám)...
rengeteg és meglepő asszociáció hangzott el...finom, igazi irodalmi szövegekben - s állitólag napi egynél többet nem is ajánlanak belőle, nehogy megfeküdje a gyomrunkat
a beszélgetés (mi elég szaggatott volt, főleg a levezetőjét illetően) abban a bűvös körben folyt, hogy mi a műfaja ezeknek a szövegeknek,próza? lira? reflexió? netán novella... stb
szerintem esszék - miniesszék, a szó igazi értelmében... mondtam is a beszélgetés után , meg azt is hogy fölösleges skatulyákba szoritani valamit ami nem fér bele
(de nem értett velem egyet B.Z.)
mindegy, könytáron kivül mi tagok még beszélgettünk, mert arra is volt igényünk! :) (miközem láttuk buszához elsietni B.Z.-t)
elmúlt színészek
mert elment velük
a varázsuk
fáj a szívem
utánuk
meghaltak értünk
hányszor a színen
de nem születnek újjá
sosem
azt mondja a 90 éves Salamon Pál,
"Az a baj szerintem, hogy az ember nem tud együttműködni a Teremtővel. Azért nem, mert nem képes nyugodt, derűs lélekkel elviselni, hogy halandó. Nem tanultunk meg együttélni a halandóság tudatával. Az ember mindent kitalál, hogy ez elől elmeneküljön, felülkerekedni a másikon, uralni, legyőzni, hogy ne kelljen szembesülnie saját végességével, azzal, hogy a halált nem győzheti le."
igen, igaza van, el kell fogadni amivel születünk, hogy aki születik , az meg is hal.Kész.
"Az életet halálra ráadásul " kapjuk, ahogy a zseniális huszonéves éves József Attila megirta
HÁT semmi panasznak, reklamációnak,apellátának nincs helye!
tulajdonképpen bagatell ügy, nem is kéne leirni, de mégis, mert van benne valami önmagán túlmutató...de én csak leirom a (bagatell) történteket
megnéztem a mai étlapot, s láttam, a Gloriusban rakott krumpli van, kedvenc (házi) kajám
gondoltam, még jó idő is van, elmegyek, s leülök kint a teraszon
dél előtt odaértem, alig voltak, csak egy fél asztaltársaság (akik később kiegészültek)
többször elment mellettem a felszolgáló lány, de türelmes voltam, mit egy lassitott felvétellel, előszüör hozta a menülapot (hiba szóltam utána, már tudom, mit kérek),
s aztán lerakta asztalomra egy tányéron az evőeszközöket
még később megkérdezte mit kérek, mondtam zöldbrsó levest s rakott krupmlit
hosszas várakozás után megjelent a levesem
közbe azért jöttek, új vendégek, minden asztal mögé kerültek..
ők is többnyire várakoztak...
egy négyes asztaltól, dolgozó nők fel is állták, mert még csak meg se kérdezték tőlük, mit akarnak
közben az egy felszolgáló még felsorakozott, egy idősebb, aki szaladó lépésben közlekedett, folyton attól féltem felbotlik az ernyőtartóban (ő szedte le futás közben a levesestálamat)
(állitólag azt kérdezte meg egy nőtől, hogy biztos-e hogy azt akarja kérni másodiknak, amit)
ez már gyanús volt, megjelent az én kis felszolgálólányom, és közölte velem, hogy sajnos nem tud rakott krumplit adni, mert elfogyott... elcsodálkoztam, dél előtt itt voltam, alig voltak (igaz, fent igen, utánam jöttek pl a polgármesterasszonyék)....szerintem ha időben kihozzák a másodikat,akkor még van rakott krumpli is de levegőnek néztek,. na mindegy, mi van még? brassói ,,az talán még van -mondja- bár láttam, utánam még sokaknak azt hozott...mély tányérban
nem volt kedvem lent maradni, felmentem a kávézóba, mondtam megiszom egy kévét ott.. máris csinálja...
hozta is nem soká a tálcán a kávét , sütit., hideg szódát.. azzal hogy EZ HÉZUNK AJÁNDÉKA
fel se fogtam, mi van, hogy..
mert nem akarja hogy haragudjak, de ideges volt. meg egyedöl volt,,.stb
de mondtam én nem haragszom... és tényleg nem
finom volt a kávé
fizetéskor mondtam, szó se lehet róla,hogy elfogadjam ajéndékba a kávét,de hajthatatlan volt
végül is barátságban váltunk el, de jobb lett volna ha kifizethetem a kávém (is)
nem fogok szólni máskor, olyan érzékenyek az emberek (akárcsak én:)
