2018. október 26., péntek

túlhallás

Kissé hátra néztem.

-Bemutatkozzak?

-Nem szükséges. Mindent hallok! - válaszoltam maliciával

Nemrég jött, s ült le mögém az Európa cukrászda  kettes asztalához ahol barátja egykedvűen (de legalább némán) olvasott - "Öcsi" (Igy titiulálta) -tele volt panasszal: nem bírta már tovább a zajokat a lakásában., a szomszédja mintha egyszerre akarná kiverni az összes falat.

Barátja rasszista megjegyzéseket tett. Szél Bernadettet ócsárolta, meg azt, hogy valaki "négert" ültetett be maga helyett a parlamentbe, még ilyet (és képes voltam szó szerint értelmezni!)

aztán a zsidók is sorra kerültek, valami hitközségi elnök, akivel egyszer együtt ebédelt, s az illető tokaszalonnát(!) evett, aztán tisztázta, hogy nem számítanak a vallási előírások -ő viszomt nem eszik se birkát se borjút, állatszeretete óvja ettől.

(Közben egy négy hónapos tacskót meg is simogatott

Miután tisztáztuk, hogy az öregek általában nagyot hallanak, ezért hangosabban is beszélnek, én viszont azt, hogy nekem inkább túlhallásom van.

Öcsi megjegyezte, hogy latinul otitizmus?), ha valakit zavar az emberi beszéd (nem tudom a szomszéd zaja zavarására nincs  szava?) (nem inkébb mizofonia, bár az speciálisabb hanghatásokra vonatkozik)

Végül valami ételféleségről esett szó, aminek jiddis neve van (sic) Öcsi tudta ezt is. TOCSNI.

A továbbiakról nem tudok beszámolni, de csak azért nem, mert kifizettem a kávém, és eljöttem...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése