az

hogy is mondjam ezt el, a napokban, a kapun kilépve jutott eszembe, hogy tulajdonképpen


mi állandóan temetünk

hol van az a kisgyerek
akik voltunk

hol a fiatal lány

csak észrevétlen
az örök változás
amiben vagyunk

mi örökké temetünk

örökké változunk

de a végső halál
merevíti ki arcunk

míg szét nem bomlik

túl hamar

mic vogmuk hát

csak por és hamu

valóban?
----

ami isteni bennünk
ami örök
a gyerek és ifjú
arc mögött

az hova lesz?

az velünk van
az semmivé
nem lehet

azt keresem
örökké
azt keresem

de hová lesz?
mivé lesz?
az