2018. október 29., hétfő

Simon Marcit otthagytam

első kötetéért (Dalok a magas földszintről) makói medáliák dijat kapott,nagyon szerettem e korai verseit...(és kicsit őt magát is)
aztán elcsábította a divat (a slam) , a hírnév, a népszerűség

most itt áll a rókák esküvőjével, egy ösztöndij kapcsán végre verseket irt... s kiadták. Arról beszél  Valuskával aki pár kérdést tesz neki fel(már az elején közli hogy nem izgul (KIT ÉRDEKEL?), de valami hihetetlenül hamis fejhangon szól (lehet, hogy mégis izgul?)



tisztázzák a cimet, miszerint a róka  a japán kultúra mitikus állata, mocsári lidérc fényben zajlik a rókák esküvői menete...

szóba jön még Borbély Szilárd akinek ajánlotta egyik versét (akit felszinesen ismert és mélyen tisztelt)

szóba jön elkerülhetetleül a japán kultura hatása (a frizurája!), s hogy fordit folyamatosan japánról, de hát outsider, sose lehet igazi japán - hiába:) (miért baj ez?)


no és mindenből verset akar csinálni

hát csak tessék


majd Valuska magára hagyja egy zenész társával "szerepelni"




amit nem lehet kivárni, sose lesz vége... lelépek!



(okt 20)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése