Szia, Zsuzsa!

Jó lenne, ha valahol most meghallanád a köszönésem, felkapnád a fejed, hát mégis, van még, aki így köszönt, pedig már ötödéves búcsúzásunkkor említetted, Szegeden, az egyetemen, hogy az fáj legjobban, hogy már senki se fogja ezentúl odakiáltani neked, hogy szia, Zsuzsa! nem is nagyon értettem, miért mondod ezt, miért is vagy ilyen pesszimista, és miért gondolod, hogy a diákévekkel még ennek a közvetlen köszönésmódnak is vége szakad, csak úgy ripsz-ropsz, s egy kicsit megijesztettél engem, is, hiszen, mint mindent, ezt is olyan szuggesztíven tudtad mondani, s az a 2 év korkülönbség is a javadra, melletted szólt -

Ez az egész most azért jutott eszembe, mert ahogy beléptem ma délben az étterembe, ketten is, szinte egyszerre, jobbról és balról, a terem két sarkából felém kiáltottak: szia, Juli! ... s elég gyakran hallom is ezt a szia Julit - szerencsére - persze főleg régi ismerősöktől, még nem számoltam, de lehet, hogy többször is , mint a másik gyakorit: a csókolom, tanárnő-t, bár már egykori diákjaim közt is van , aki pertunk óta, ugyancsak szia, Julival köszönt.

Az én esetemben nem lett igazad, remélem, gondolom, te is gyakran hallod ezt a jóelőre elsiratott szia, Zsuzsát - jóslatod ellenére (bár tudod, a jóslatokkal vigyázni kell, mert könnyen önbeteljesítőkké válnak!)

Az én esetemben valószínű az is megkönnyiti a dolgot, hogy itt maradtam, azaz visszajöttem a szülővárosomba, a régi ismerősök közé, akik így nem is tudhattak elfelejteni, mert almamaterünk városában Szegeden pl. már jóval kevesebben vannak, akik,  sziajulit köszönnek, nincsenek is már ott, a régi egyetemista társak, vagy ha igen, ritkán találkozunk, vagy  a távolabbi ismerősökkel - esetleg - el is megyünk egymás mellett, anélkül, hogy felismernénk egymást, vagy mint pl. legutóbb a Reöck palota ujjáavatásán egy régi jogászfiú - ma persze elegáns, joviális öregúr - úgy köszönt oda, hogy kezétcsókolom... Hátra is néztem , vajon tényleg nekem, ilyetén?

A 40 éves találkozónk - egy évvel ezelőtt- elég jól sikerült, bár hiányosan voltunk ott, te se jöttél el, pedig biztosíthatlak, hogy mindannyian lelkes szia, Zsuzsá-val köszöntöttünk volna!

Itt vagyunk mi a képen,- az egyetem mellett azóta felépült TIK előtt-, hát akkor, mint egykor, most és mindörökké: szia Zsuzsa...

(2007. október 17)