2015. október 4., vasárnap

más

nem szerettem
más lenni
mint a többi
gyerek
olyan akartam lenni
mint a többiek

csak félig
vallottam be
hogy zsidó
vagyok
ha kérdeztek
(valamelyik szülőm
kitérithettem.
Valószinű épp apám
akit pedig épp a
zsidósága miatt
öltek meg,
de a városomban
nem ismertek)

és a kórházban
a fertőző gyerekosztályon
keresztet vetettem én is
a párnámra este
mint a többiek
bár ettől nem
aludtam jobban sosem
s nem is gyógyultam
előbb meg

az Amerikáből kapott
kapucnis hímzett
hacukám
elajándékoztam
mert senkinek se
volt olyan az
osztályomban

mégis
csúfoltak


ma már elfogadom
magam
és őket is
fenntartás nélkül
olyannak
amilyenek
vagyunk

és tudom
mindannyian
emberek

bár ez néha
nem látszik

a sok álruhától

és álideológiától

4 megjegyzés:

  1. "Mégis csúfoltak"... a nagyhangúak meg a neveletlenek. Engem is csúfoltak. Az önértékelési zavar sokáig tart, bármi legyen is a forrása.

    VálaszTörlés
  2. persze, kevesebben igen, mint nem, de tudod ezek a kifakadások igy kivánják, a tüskéket dobják felszinre s remélhetőleg ki....végre. (?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélhetöen.de még öröklődhet is előbb..lanyom panaszkodott h az ovodaban csúfoltàk. ( persze az alkalmatlan óvónők szerint ő rekesztette ki magàt.) Ja, pedig ő tényleg félzsidò! csak ;)

      Törlés