2024. október 5., szombat
minden tegnap történt
egy szomorú esemény összehozott egy osztályt a fb-on
(osztályfőnökük halálára, koszorú miatt)
feltették az érettségi tablójukat is, amiből kiderült, hogy 95-ben érettségiztek
én pont akkor mentem nyugdijba, jövőre lesz mr 30 éve!!!
ott vagyok a tanárok közt, jobb oldalon jobbról a második,,,
meglepett ez a fiatal(os) arc amúgy egyáltaln nem kellett volna nyugdijba mennem, szellemi erőmnek pláne a teljében voltam:(
valaki ezt irta a kép alá:
Mintha tegnap törtpnt volna
én meg
Mert tegnap is történt. MINDEN TEGNAP TÖRTÉNT!
Hát nem?
Ő is igazat adott...
idegen nyelven
idegen nyelven beszélnek mellettem a kávézóban.
két középkorú, egy nő és férfi, meg egy fiatal fiú, tulajdonképpen csak ő beszél hadarva s mosolyogva, lendületesen , a többiek hallgatják, később tudom meg a kisasszonytól, hogy románul,de egy szót se értek, azaz kettőt felsiuerek: Alzheimer, Parkinson...
mi köze lehet ennek a fiatalembernek ehhez a két degenerativ neurológiai betegséghez?!
hamar ,jókedvűen elmennek, sziával köszönnek, még azt is mondják, az ajtóban, hogy megtanultak magyarul...
2024. október 4., péntek
megtérés szombatjára
ma este jött be a megtérés szombatja
a heti szakaszban Mózes búcsúzik, méghozzé énekkel
mert a dal mindennél több, érzékiségével
tuajdonképpen a sófár is zene, mondja vőm, péntek este, zoomon hallom,s anélkül nincs jom kippur, ez a záró akkordja
és érdekes modon ras hasonot is ezzel nyitotta K Attila...
énekelve kéne meghalni? szép gondolat, mert akkor az ember harmóniában van a világgal önmagval, s nyugodtan várja a halált, még ha nem is teljesitette be teljesen ami rá lett mérve...
de mit énekelhetett?
mindegy
a dal(lam) a lényeg...
az eltúnt és meglett szöveg
lányomnak születésnapja van
akartam/akarok irni valami szivhez szólót , és nem megy...
nem tud felfakadni, csak a szokásos sablonok... :(
nagyon sajnálom
de főleg az idő múlását, amire emlékeztetnek a születésnapok
most lett ő annyi éves, mint én, miután nem sokkal megszületett...
****
(pár perce irtam ezeket a sorokat, de hirtelen eltűnt a szemem elől, és nem is tudtam visszahozni - sorsszerúnek véltem, ilyenkor nem is próbálkozom újra irni...de most újra előbukkant, miután irtam egy egész(?) más szöveget...(az anyaságról) csakhogy nem neki cimezve, ahogy eredetileg akartam...ez még várat magára...de érzem, hogy eljön (még ma...kellene)
hogy aktuális maradjon (bár zeek nem pusztán aktuális érvényűek)
(megirtam, csak nem ide a blogba, haenm levélbe... azt hiszem igy helyes is :) s az ő igényeinek főleg megfelelőbb!)
évek...anyaság
kb annyi idős voltam, mint amennyi a lányom most, amikor megfogant, s az én éveim száma már meg is duplázódott atóta
(NEM MONDOM MOST KI A SZÁMOK NEVÉT, DIREKT, kicsit zavarnak)
de az tény, hogy egész más lett az életem attól kezdve, s én is más lettem
vizválasztó lett ez az év
az életem lányom születése előtti és utáni időre tagozódik...
megduplázódtam valahogy, s ugyanakkor redukálódtam is, mert sokminden nem lett már annyira fontos az egyéni életemben, mint előtte
anya lettem, teljesen azt hsizem, ez bekebelezett
s ez már nem ugyanaz a minőség!
ettől kezdve van egy lény, aki fontosabb nálad, aki mindennél fontosabb -
ez tovább nem ragozható
és ez nem múlik az évekkel, ami már annyi amennyi....
örökre anya maradsz
(ha lányod szemében meg is változott a viszsonyotok , és valójában is!
az anya az anya--- )
igaz, közben, az évek folyamán, nagyanya is lettem, hála lányomnak!
s igy már ketten a "legfontosabbak" nekem! :)
2024. október 3., csütörtök
miért szeretek kávézóban...
Miért szeretek kávézókban kávét inni? Pedig én is jót tudok csinálni a kotyogómmal.De mennyire! Reggel otthon iszom.
De az ebéd utáni masodikam mindig házon kivül, masutt.Van pár helyem(Sütisarok, Pap kávézó, Glorius,.Gyarmati, Gyöngy cuki, Kugler stb)
Mert jó beülni vagy jó idöben éppenséggel ki- valahova.
Kikapcsolódva kapcsolódni be egy másik világba.
Mert pihentet.
Szeretem...
Timi a szigligeti műforditó táborban
Bakó Sára naplórészlete
este nyolc órától Turi Tímea tavaly megjelent versgyűjteményéből kaphattunk ízelítőt. Az Egyszerre egy beszéljen szövegein kívül Péczely Dóra kérdezte még a szerzőt önismeretről, szerkesztői munkásságáról és arról is, hogy mi a költészet szerepe korunkban
lröppent a délután, vacsorára pedig megérkezett hozzánk Turi Tímea
és Péczely Dóra, akiket nemcsak az köt össze, hogy Dóra
szerkesztette a Prae Kiadó gondozásában napvilágot
látott Egyszerre egy beszéljen anyagát, hanem a Magvetőnél
eltöltött évek is: éppen váltották egymást a kiadónál,
melynek Timi ma már a főszerkesztője. Dóra szerint gyakoribb,
hogy aki alkot és szerkeszt is, elsősorban írónak vallja magát,
kedd esti vendégünk esetében viszont ez érdekes módon
fordítva van. Timi elmondta, hogy mielőtt szerkesztéssel
kezdett foglalkozni, kritikákat írt, míg azonban erről a
tevékenységről könnyűszerrel lemondott a fennálló
szerepkonfliktus miatt, az írás valahogy mindig utat tört
magának az életében, annak ellenére is, hogy
kétségkívül jobban szereti mások munkáját segíteni a háttérből.
Az írás ugyanakkor magányos munka,
neki pedig szüksége van arra,
hogy emberek között dolgozhasson.
Dóra ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy amikor egy szerző végre
kilép az említett magányból és bezártságból, az rendkívül
felfokozott időszak számára, és arra volt kíváncsi, hogy könnyebb-e
szerkesztőként megnyerni az alkotó bizalmát olyasvalakinek, aki
tudja, milyen a másik oldalon állni. Timi a tapintat fontosságát
emelte ki, amelyre úgy ébredt rá, hogy saját bőrén is tapasztalta
az írás befejeztével érkező intenzív megéléseket. Arra a kérdésre,
hogy ő mit vár egy szerkesztőtől, a nem értés bevallását emelte ki,
ami távolról sem könnyű, hiszen a jó bölcsész ritkán számol azzal
az eshetőséggel, hogy el van rontva valami az előtte álló
szövegben. Ha azonban egy szerkesztő ahelyett, hogy minden
áron megpróbál megfejteni egy homályos részt, megmondja a
szerzőnek, hogy nem érti, azzal lehetőséget nyújt neki arra,
hogy – az utólagos magyarázkodásokat elkerülendő – inkább
megcsinálja jobban.
A továbbiakban szó esett még arról, hogy a szerkesztők alapvetően kevés
figyelmet kapnak, de amikor hiba csúszik az adott műbe, biztosan előveszi
őket a kritika, mire egyik táborozónk, Alföldy Mari megjegyezte, hogy
mintha csak a fordítókról beszélnének. Mielőtt még közelebb mentünk
volna Timi költészetéhez, Dóra arról is faggatta, hogy miket olvas,
amikor nem a munka kedvéért teszi – már ha van ilyen egyáltalán.
Ahogy Timi megfogalmazta, minél többet olvas az ember, annál kevesebbnek tűnik – vagyis olyan érzés, mintha mindig egyre több elolvasatlan könyv lenne az így növekvő körként megjelenő horizontján.
Fontos neki ugyanakkor, hogy képes legyen kijönni a saját
„buborékjából”, így szívesen fogyaszt például zsánerműfajokat.
Egészen másfajta, szisztematikusabb befogadásmódot követel meg
a Magvető könyvheti antológiáinak szerkesztése: sokáig Timi válogatta
az aktuális év novellaterméséből szemezgető Körkép anyagát,
tavaly azonban cseréltek Szegő Jánossal, és övé lett a Szép versek.
Dóra is tudja első kézből igazolni, hogy bizony lehet ellenségeket
szerezni ezzel a munkával, mindenképp pozitív hozadéka viszont,
hogy segít naprakésznek maradni a történő irodalmat és a – nehézségek
ellenére még mindig igen jelentős – folyóiratkultúrát illetően.
A beszélgetés végéhez közeledve Timi felolvasta A konyhában című
versét, ami fordítói szempontból is izgalmas kihívás, hiszen formában
íródott. Austin Wagner – aki már többször megfordult a táborunkban is
– meg is szenvedte a szöveg angol nyelvre való átültetését,
Timi ugyanis kivételesen ragaszkodott a kötött formához. „Ez a tér
az enyém, de nem én / porolom ki a szőnyeget. / Nem gondolom,
hogy szolga volnék, / s hogy minden férfi szörnyeteg” –
szól a kedvenc része. Bár elmondása szerint ritkán ír formában,
mégis vannak olyan szövegek, amelyek esetében egyszerűen
lehetetlen lenne lemondani a többletet adó lüktetésről –
neki ilyen az Egy nap az élet Kemény Istvántól. Tartalom és
forma örök kettőséből kiindulva Dóra arra volt kíváncsi, hogy
miként változott meg a költészet szerepe a 21. században.
Timi szerint a legitimációs válság ellenében egyértelműen pozitív fejlemény, hogy használni kezdtük az irodalmat, például az önismeret eszközeként.
Leszögezte ugyanakkor, hogy mint alkotó nem terápiaként tekint az
írásra: azok a helyzetek inspirálják, amelyek magukban hordoznak
valamiféle közösségiséget. Számára az a legjobb olvasói reakció,
ha valaki azt mondja, ő is érzett már ilyet, csak nem tudta szavakba önteni.
Zárásként ismét meghallgattunk néhány verset, majd Dóra átadta
a szót a táborozóknak, akik nagy lelkesedéssel faggatták Timit a
program hivatalos részének befejeztével is. Ismét hosszú esténk
volt, de ez a hét nem a pihenésről szól: a szerdai napra is
izgalmas előadásokkal és beszélgetésekkel készültünk, Imreh
András pedig délelőtt tíztől már új feladattal várja a csapatot.
Fotók: Bakó
Sára,Mariia Kashtanova
2024. október 2., szerda
ha nem, akkor is
HA NEM,
akkor is mozogsz
bele a világűrbe
a talpad alatti földdel
s hogy mivégre?
hogy mindig újra kezdd
új reményekkel
ameddig lehet
-
korlátozott kütyüzés
mit csinál az unokám? - kérdem szokásosan anyjától
most járt le a fél órás "kütyüzése"
micsodaÍ?!-
sokallod vagy kevesled?
(nyilván keveselltem, magamból kiindulva, de engem már nincs ki szabályozzon, korlátozzon)
2024. október 1., kedd
mobilozás
mióta tilos a diákok mobilhasználata az iskolában (nem minősítem),de javasolnám, hogy legyen tilos pl a kávézóban is!
ne érezzem én kellemetlenül magam, ha zavarom a kisasszonyt holmi kévékéréssel...
(mert amúgy mindig a mobilt bújja...)
elvesztem? elveszitettek? megszöktem?...meglettem!
egyik kedvenc szófordulatom régmúltam idézve ez, hogy amikor "elvesztem" (az óvodából
lányom ilyenkor mindig kissé ingerülten s dühösen kijavit: te nem elvesztél , téged el-ve-szi-tet-tek
ugyanis egy két és fél éves gyerek nem veszhet el!
nade akkor ki vesztett el?
a házmester, akire rábiztak, s rám parancsolt, hogy mig ő lemegy a pincébe, várjam meg a kapuban?
azt mondja lányom, egy ilyen kisgyerekre nem lehet ráparancsolni, az elmegy.... (az épp arra jövő gyerekekkel)
az igazság az, hogy nagyanyám elfelejtett értem jönni korábban szombaton az óvodába...tehát akkor ő vesztett volna el?
nem tudom
az biztos, hogy Örkény jól megirta, a deportálás,a láger után, "otthon" már nem volt őr... igy aztán "elszökhettem" ..
na itt egy ujabb szó, ez jobban tetszhet?
persze a lényeg az, hogy MEGLETTEM
(hála megtalálóimnak (akik már majdnem örökbe fogadtak), illetve Karádi Katalinnak! )
honnan jössz?
nem tudod
honnan jössz
hol vagy
ki vagy
mikor vagy
tegnap,ma,
esetleg holnap?
reggel van, éjjel
vagy nappal?
a ruhád nappali...
megvan
kicsit lefeküdtél
délután, pjhenni
s álmodba zuhantál
messze jártál
a fó, visszataláltál
ha nehezen is
natura 17 kiállitás
annyian voltunk a megnyitón, hogy másnap vissza kellett mennem, hogy legyen kellő terem, rálátásom a képek látványvilágához
lehet hogy a költő költői témája is tette (Kosztolányi 10 legszebb szava - de elragadó volt, s legtöbben tényleg mind a tíz szóra alkottak....
(érdekes, hogy valamennyi egyszótagú, de igy még sűrítettebb azaz költőibb ... mondott valami ilyesmit keramikus ismerősöm, aki most egy ősz figurális szobrot is kiállított,
két lángoló festménye pedig nagyon emlékezte a mi Kacianyunk Tüzére!
botorkálásom közben rámtalált egy-két régebbi ismerős, S T festővel beszéltünk közös témánkról is, (megfestett) jeruzsalemi fia révén...most megtudtam már 6 unokája van, és kettő is jesivába jár, Shana Tová üzentem neki -
szép Anya festményét, amiről külön szólt , bár akkor már le is fotóztam, csak másodjára fedeztem föl, hogy mindkét arc az anya és gyermek is látható de teljesen egymásbamosódva
S Rita kedvencem családjával volt jelen, s megint és lehelletkönnyű rajzaival, amik mindig elvarázsolnak
kiszédültem a Hagymaház előtti tér egy padjára, s kedvesen odaintett, mikor családjával vonultak a múzsák kútja felé,
olyan fotót csinálni, amiben háttér a hagymaház impozáns épülete
épp előtte fotóztam le - gyönyörködve én is, mert azért én is tudom, mi a szép - ha nem is vagyok művész...
a Sirás képe különösen elgondolkodtatott, csak otthon jöttem rá, hogy mire emlékeztet, hát John Lennon és Yoko Ono lemezboritójára
s micsoda véletlen ( van?)
mikor másodjára néztem a képeket, épp úgy ültem, hogy mikor magamról akartam selfit csinálni, mögöttem felsejlett a sirás rajza (mintegy tükörben)!
dupla sirás -(koincidencia)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)