irígység

 sokan vannak a cukrászdában, alig férnék a pulthoz, inkább megvárom mig eloszlanak

most egy öttagű nagy család van előttem szülők, három kislánnyal, az egyik be se akart jönni a biciklije mellől, a másik görkorival suhan el... az apa nagyhangún dirigálja őket .stb..szóval jobb ha várok míg elcsitulnak, a ha egyáltalán

aztán mennék a szokott helyemre, de már megint jöttek, most négyen. három nő, egy férfi,  és három generáció, de legalább a férfi udvariasan elenged

egy öreg nénit ajnároznak különben körbe. kendőben, otthonkában van, de rendesen...(neki ez a "rendes" öltözéke) , mellette a középgeneráció és a fiatalok, a férfi és felesége, nem tudom eldönteni, hogy a nő vagy a férfi az unoka-e , de a fiatal nő nagyon kedves, segitő,,,a nénivel,  a süteményét feldarabolja, megkérdi, hogy nem kér-e inkább kiskanalat a villa helyett, még azt is, hogy nem kell-e kimennie a mellékhelyiségbe...a férfi meg vigyori arccal fotózza őket,  a nő megkérdi azt is, hogy van-e kedve a néninek eljönni hozzájuk, vagy fáradt, de a néni élénken válaszol, hogy nem fáradt, s van kedve,, 

***

kicsit irigy vagyok?

 engem sose ugráltak ennyire körbe, igaz, nem is adtam lehetőséget rá...de azt hiszem, semmi esélyem nincs rá, a jövőben sem. pláne, ha elgondolom, hogy pénteken a legutóbbi hetiszakaszból épp azt emelte ki vőm, hogy milyen szép is az, hogy végül Mózes csak úgy nyom nélkül eltűnik, s ezzel nem rak semmi terhet mások vállára, igy kéne másoknak is(?)

(bár még nem akarok Mózesként eltűnni, azért azt hiszem , nem sok vizet zavarok (néha tán nem is bánnák(?) unokám valószinű...)