finálé

 Sz J nagy örömöt okozott, mondhatnám katarzist a

Cserhalmi-Kálmán "ügy"(em)  gyönyörű lezárásaként

utalt egy 1988-as filmre, amiben mindkét szinész, együtt játszott!

de hogy!

itt a részlet....

megnéztem a teljes filmet, a középpontjában van ez a nagy találkozás mester és tanítvány közt

annyira jelképes s annyira bölcs, s szép

kálmán megy (nem tudja visszahivni tanitványát a (művész) életbe a tanyáról a fővárosba

aki csak  áll az ajtóban, hiába  kiáltozva utána: Mester

soha szebb s kifejezőbb finálét!

(mennyivel több és fontosabb a művészet mint a szó/-beszéd)