2024. február 14., szerda

a(potya?) csoki

 három négy év körüli kislány a mamájával a Sparban

szaladgál a kicsi (nekem is jönne párszor) és közben kiabál a mamája után

egyszer csak látom csendben majszol egy papirjából félig kibontott csokit

vajon a kódja sértetlen maradt? 

nem számit

véletlen épp egyszerre kerülünk a pénztárhoz, én az önkiszolgálóhoz ők a rendeshez, már a pulton a cucc, amiket vettek, csupa nagyobb darab,,, csokipapirt nem látok, viszont a mama szorgalmasan törölgeti a kislány csokis száját :)

3 megjegyzés:

  1. Nekem nem teszik, hogy nem fizettek. A kódot megőrizhették volna, még ha a kislány nem is bírta kivárni a vásárlás végét. A mama hibája.

    VálaszTörlés
  2. Erős nevelési hiányosság a mai szülők részéről. Az én fiam is imádta/imádja a csokoládét, de tudta, hogy a boltban nem bonthatja ki a csokoládét, majd csak a bolton kívül. A mai szülők nem tudom, miért nem tudják egy kissé erélyesebben betartatni a gyermekeikkel a - szerintem szükséges - határokat. Erről az anyukáról meg külön megvan a véleményem, megtartom magamnak. A példa nagyon nem jó, amit közvetít a gyermeke felé. A lányom (45 éves) mai napig emlegeti, hogy az osztálytársai csokoládét loptak - rendszeresen - az iskolával szemközti boltban. Megúszták a lelepleződést. Vajon milyen felnőttek lettek belőlük??? Lehet hogy az ilyen anyuka gyermekként nem kapott megfelelő szülői erős irányítást, mint ahogy ez a kicsi lány már most a "lazaságot" tanulja.

    VálaszTörlés