OSZTÁLYIDEGENEK

 EGÉSZ VÉLETLENÜLABBAN AZ ÉTTEREMBEN, DE TUDATOSAN MÁsIKTERMÉBEN ebédeltem a minap, ahol, mint később kiderült, lányom osztálytársai tartották 20 éves érettségi találkozójukat

ahogy felnéztem rájuk, senkit se találtam ismerősnek az asztal végéről

aztán, később rájöttem, miért, mert ott mintha a hozzátartozók ültek volna, férjek, gyerekek, feleségek:

e kiczsit meghökkentett

pedig megszokhattam volna

az én legutóbbi, 40 éves osztályom találkozóján, két feleség beült az osztálytermi gyónásokra-vallomásokra is

zavart is először, hogy hogy nem ismerem fel egykori tanitványaimat? Hát azért nem, mert nem is azok voltak

ugyanigy  beállnak a csoportképekbe (mig csináltunk) a saját osztálytársaink közé is...(lehet válogatni)

 jaj, igaz egyszer-kétszer mig  a lányom kicsi volt, én is elvittem találkozókra nem tudván kire hagyni... de hát őt senki se téveszthette össze az aktuális találkozó oszttársakkal

szép a családi kötöttség , közelség

de szerintem nem ezeken az alkalmakkor kéne gyakorolni

nem(?)

jaigen, és ha valakinek momentán nincs is kivel elmennie, az érezze esetleg hátrányban magát?!

(jut eszembe volt egy érettségi találkozója férjemnek is együttélésünk idején, eszem ágában se volt elmenni rá!)

tudom, most sokakat magamra haragitok, s vannak olyan férjek is akik pl segitenek a szervezésben. a (külön vacsoránál evés-ivásnál helyük is van

node a személyes beszámolókon szerintem nincs!

másképp lehet bizalmas valaki a régi osztálytársához, akivel egy darabját élte ifjú életének, - szinte, mint annak házastársával (akikkel többnyire esetleg nem is életre szóló a kapcsolat)