vakmerőség

 nem szabad gyávának lenni,ebben egész biztos vagyok... későn, de rájöttem

viszont életem folyamán egy párszor voltam vakmerő, ez is a gyávaságomból fakadt! - és sose vezetett jóra!

itt is az arany középnek van igaza!

az maga a bátorság...

a vakmerőség a gyávaság kétségbeesése, mindig elhibázott, elhamarkodott, becsukott szemű lépés - bármi is előzi meg

igen, jó a szó: vak merés!

mindig  nyitva kell hogy legyen a szemünk , lássunk...ha jobb lenne becsukni is...csak a tisztán látás vezethet jóra...s a megfontoltság-

ez erőt is adhat, mert a bátorság elsősorban az.