kiültem a nagy fa alatti új teraszra
a kihozatott kávémmal, gondolván, ez az utolsó nyári nap, fújt is egy kicsit a szél, senki nem volt körülöttem, elmélázva gondolataimba merültem
hirtelen dübörgés riaszt fel, mellettem reng a dobogó
hátra nézek mögöttem egy lányka,..mondom , majd felborultam, de bocsánatot is kér
semmi baj csak megijedtem (unokám szerint is ijedős vagyok meg félős jut eszembe)
már ül mellette három hasonkorú lány
egyszer csak azt hallom, hogy egyikük azt mondja
....várom már, hogy boldog nyugdijas kort éljek. meg...
hát erre már mégis csak reagálni kell
kicsit később megkérdem tőlük hány évesek
14-15 - mondják
gondoltam...
15 mondja, aki kávézik, mint én
15 és már kávé?!
néha muszáj
akceleráció, hát igen
majd a lényegre térek:
jól hallottam, hogy valamelyikötők a nyugdijas kort emelegette?
meg is szólal a szembenlévő lány szomorkásan- szégyellősen: hát a jövő héten 16 leszek. s ez egy határ, félek tőle...
minél fiatalanbb az ember , annál jobban fél az évektől, nem szabad (előre menekülni se
hol van még a nyugdíj? 16 éves még szinte gyerek...bár 20 éves születésnapján a kollegiumi tszobatársam sirógörcsöt kapott...
én leszek az! - mondja mosolyogva
én 80 elmúltam! (azt elhallgatom hogy a kollegiumi társm nem érte meg)...
mikor elmennek,aranyosan ide köszönnek, helyesek, minden jót nekik, és élvezzék a fiatalságukat, mig lehet, hiszen tényleg olyan hamar elszáll....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése