reminiszcencia - avagy egy régi akkordról egy új versben

(részlet Timi új verskötetéről az Alfökdben megjelent tanulmányból:)

A Leonard Cohen-intertextus akkordja[3] a kilencedik Bevezetés az imádkozásba-versben („Tudom, volt egy akkord, ami örömet okozott az Úrnak; / de azt is, hogy neki már csak az akkordok okoznak örömöt.”) magában hordozza a beszéd közösségi esszenciáját, és ezáltal a beszéd egyéntől történő független létét (

Egy az Is.ten, egyet mondott, én mégis kettőt hallottam, 

három vallás lett belőle, ahogy a kettétört botnak öt vége.

Ha nem tudtam a választ, könyvekhez fordultam.

De a könyvek némák voltak, más könyvekhez küldtek.

Tudom, volt egy akkord, ami örömet okozott az Úrnak          ,,                   .             ,

de azt is, hogy neki már csak az akkordok okoznak örömöt.     

Nincs az a magyar mondat, ami meglágyíthatná őt,

más nyelveken pedig én alig beszélek.                   , ,

**

Now I’ve heard there was a secret chord
That David played, and it pleased the Lord
But you don’t really care for music, do you?
It goes like this
The fourth, the fifth
The minor fall, the major lift
The baffled king composing Hallelujah.

Hallom létezett egykor egy titkos akkord,
Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
S bár téged nem érdekel, elmondom újra.
Az ötös követte a négyeset, egy moll, egy dúr, s máris megszületett
S a király zavarban súgta: Halleluja.

 

Mi ez a titkos akkord, amely az „Úr kedvére volt”?

A bibliai történet szerint Dávid fiatalkorában pásztor volt apja, Izáj juhai mellett, és amikor Izrael királyát, Sault az „Istennek egy gonosz lelke” zaklatta, őt kerítették elő az udvari szolgák. Ilyenkor Dávid hárfán játszott, „Saul felüdült és megkönnyebbedett, mert a gonosz lélek eltávozott tőle.”

Hogy mi lehet ez a titkos akkord, abban a kérdésben a magyar szöveg kicsit félrevezet (a rím és a versritmus kedvéért más sorrendben sorolja a hangzatokat). Érdemesebb az eredeti szöveget figyelni: „It goes like this / The fourth, the fifth”. Ha megnézzük az itt szóló akkordmenetet, rögtön világos:

• „fourth”, a négyes – a C-dúr skála szubdominánsa jelen esetünkben az F-dúr;
• „fifth” – az ötös a hangsor dominánsa, tehát a G-dúr;
• „the minor fall” – a moll zuhan, itt egy a-moll akkordot hallunk, a hangsor 6. fokát, a C-dúr hangnem párhuzamos mollját;
• „the major lift” – a dúr felemel: újra egy F-dúr szextakkordot hallunk, ez azt jelenti, hogy az A hang szerepel a basszusban;
• „the baffled king” – itt újra a C-dúr dominánsát, a G-dúr hangzatot halljuk, ami azért érdekes, mert eközben egyre nyilvánvalóbb, hogy a-mollba, a C-dúr párhuzamos molljába moduláltunk.
• „composing hallelujah” – az E-dúr az a-moll domináns akkordja, tehát kívánja a frázis a-moll lezárását.

Melyik lehet a fentiek közül a „titkos akkord”? Talán a melodikus moll hangsor ötödik foka, az E-dúr hangzat, ami maga emelkedett, fenséges hatásával? Vagy az azt lezáró a-moll? Ez a kérdés már inkább filozófia, mint szolfézs, a választ a hallgatóra bízzuk.

(Fidelio ---   https://fidelio.hu/jazz-world/mi-a-titkos-akkord-leonard-cohen-hallelujah-cimu-dalaban-142543.html