kiállitáson

 már előző nap délután megnéztem a művésztelep zárókiállitását, jól is tettem, mert a másnapi zűrzavarban nem lett volna kellemes, meg haza is kellett rohannom (gyomorgörcs miatt(hirtelenjött ) kint zajos-forgatagos főzőverseny dúlt, közben...(hagymafesztiváli esemény) ezt bizony rosszul rögzitették..

(itt épp azt lesem)

.

mivel hazamentem, elhoztam D M nek az igért könyvet lányomtól a lányának, viszonzásképp amiért adott legutóbbi fotókiállitásán eredeti fotóképeslapjaiból egy boritéknyit...

meg megkérdeztem tőle, hogy milyen is a technikája

cianotipia mondta

és eszembe juteott, hogy egy ismerősünknek (Timi  barátnőjének férje) is voltak ilyenjei (többek közt Timiről is) csak éppen nem jutott eszembe a neve..

nosza irtam egy smst lányomnak, mire azt válaszolta miért (kérdem)

mondom is felnézve rosszalóan neki..., aki már nem ő volt hanem  más ült a helyén

morogtam az orrom alatt párat, ő visszajelezte, hogy de alapos a lányom meg hogy ő abszolut nem ért a kütyükhöz

mire észrevettem, hogy meg is adta lányom a férj nevét még a miértje előtt,,,

mire felálltam, már nem volt annyira szembenap, felismertem , hogy az az ember akire kicserélődött a fotóművész S P festőművész lett, akit régebbről ismertem, különösen az ortodox zsidó fia portréja keltette fel az érdeklődésem...

aki  mint mondta az apa- most épp itthon volt, egy esküvön

nem hétfőn volt az az esküvő véletlen?

de , és a lányomék is ott voltak, és tudtam is kiről van szó....

kicsi a világ

és arra is rájöttem, hogy ki volt a fiú anyja(makói) akitől eredhet a zsidó származás - hát ez is meglepett...

meg az is, hogy milyen kicsi a világ, s hogy a kapcsolataink átláthatatlanok, összetartozumk valamiképp

----

a kiállitás után észre se vettem, hogy benne maradtam a tévés kamerában háttérnek... ?(

arról beszéltünk valakivel, hogy tetszett-e a kiállitás...

neki épp Karsai I, szélfútta kévés  honnan hovája, tényleg érdekes volt

nomeg Nadobán lágy ivelésú szobrai (nekem is!)

de igazi kedvencem Sonkodi Rita műve, aki  nem csak a nagyszülei hanem egyben a kerékpár(ozás) apoteozisát festette meg