lányom-anyám, Royal-Madách szinház

 valamelyik nap félébren, hirtelenjében meg akarom kérdezni lányomtól, hogy hol is voltunk mi (én vagy két és fél évesen) a nagybátyám színházában?

szerencsére még időben eszembe jut, hogy a lányom nem az anyám...(s tőle nem tudom megkérdezniÖ

maradt az internet, az arcanum:

"ROYAL REVÜ VARIETÉ (Erzsébet - ma Lenin krt. -31.) Az 1908-ban épített Royal Orfeum egészen 1933-ig a főváros egyik legszínvonalasabb mulatóhelyének számított. Nemcsak artistaprodukciói voltak elsőrangúak , hanem a műso r első felében adott egyfelvonásos operettekben is a főváros tehetséges színészei léptek fel. A felszabadulásig azután nevében és jellegében is sok változáson ment át: 1933—35-ig mint Royal Színház, ill . Royal Revüszínház  csak operetteket játszott. Az 1936/37. évadban a Vígszínhá z testvérszínháza volt, majd Royal Színház néven kivál ó külföldi együtteseket látott vendégül. 1940-ben Royal Varietészínház, 1941-től pedig Royal Revü - színház elnevezéssel Heinemann Sándor vezette. A felszabadulás után az elsők közt nyitotta meg kapuit Royal Revü Varieté néven, 1945. május 27-én. Igazgatója rövid ideig (őszig) Gonda László volt. 1945. novemberétől aztán Ehrenthal Teddy vette át az igazgatást. (Gonda László, aki egyébként tehetséges táncos volt, a volt Casanova Varieté művészeti igazgatója lett.) Ehrenthal Teddyt má r működés e kezdetétől fogva igen sok támadá s érte ; a lapok szerint „rémuralmat " teremtett a Royal Revüben , s műsorai is vegyes kritikát kaptak. Ehrenthal kétségtelenül artista szakember volt. Az Esti Kurir 1932. december 28-án egész oldalas riportot közölt róla, mint párizsi revükirályról. Később Londonban és New Yorkban is működött, menedzselt néhány revüsztárt, de revüiben állandóan 50-60 magyar artista is szerepelt. A háború után színházát - amelyet saját tőkével rendbehozatott - egy ideig Gonda László és Szentiványi Kálmá n vezette."

---

az épületet 1955-ben bontották le

helyén ma a Madách szinház áll!!!

napon s árnyékban

 a kerikolesz kis teraszára keskeny sávban pont odasüt a nap

a portás fülig ér ő szájjal, kezében hőnérővel, nyugtázza: 26 fok van

én: Napon! árnyékban kéne mérni!

ő: Ez a különbség köztünk

legyint rám, s bemegy - a sötét épületbe - de azzal a deritó tudattal, hogy (a napon) 26 fok van

(én meg 26 fokban is az árnyék tudatával)

okt 27

fáradtság

 fáradt vagyok élni

hagyjatok kicsit pihenni

aztán meglátjuk mi lesz

a múlt ablakpárkányán

 de jó volt ott ücsörögni

félig kint félig bent

a gyerekkor s avfelnőtt

határmezsgyéjén

mikor még minden

lehetett

volna

ma már nincs meg

az az ablakpárkány sem

átalakult

velem együtt

nincs is párkányom

hova vonuljak...

öregkorom

határán

csak a bent van

ismerős neszek

 a zajok, neszek

névtelenek

mégis

piacra készülő

anyámra 

emlékeztetnek

reggelente

A MEGTALÁLT AJTÓ 2011 OKT 31

 

hiába kutattam,  hol is jelent meg lányom Költözés c. kisregényéből az a részlet, ahol szerepel az udari és utcai szobánk közötti ajtó, és amit nem sikerült 2 napja lefotóznom, a régi házunk,  még kivilágitott ablakai  előtt állva,mert mire exponáltam, eloltatták bent a villanyt:(lásd..http://lineas.freeblog.hu/archives/2011/10/29/no_black/

(szóba jöhetett a Tiszatáj, a Marosvidék, Ex Symposion, Szombat (2 száma is)

és épp ma jelent meg az interneten a Szombat főoldalán:

2011. október 31. / Turi Tímea

Kirándulás az örökkévalóságba

– részlet a Költözés című kisregényből –

aminek az utolsó mondataiban ott van, amit kerestem ... ime:

"Félek a halált elképzelni, mert félek az örökkévalóságtól, akár a lété, akár a nemlété az. Gyerekkoromban úgy képzelem el majdani halálomat, hogy egy fehér hajú öreganyót, engem, áll körbe családja, családom, miközben ő, én, arra gondol(ok), vajon mi legyen az utolsó gondolat.

Halálomat elképzelve nagyanyámra hasonlítok, anyám anyjára. Dusimamát kórházban látom utoljára. Nagyanyám beteg és nem tudom, mi baja. Fekszik a rácsos kórtermi ágyban, elszánt, széles mosolya akár egy koponyáé. Ágya végében állok, és bíztatom, ne csüggedjen, nemsokára nem lesz egyedül, hiszen én is jövök a kórházba, kiveszik az orrmandulám.

Viszont mire valóban jövök, már nem lesz ott a nagymamám.

Az orrmandulaműtétet úgy várom, mint később a kirándulásokat. […] A kórházban egész nap csak fekszem és rossz ízű, kihűlt teát kortyolgatok. Anyám is befekszik, hogy vigyázzon rám, általában a folyosón császkál aggódva. A harmadik nap visznek műteni, valami fekete és büdös lufit szorítanak az arcom elé, hogy lélegezzem be ezt a borzalmat, de én tiltakozom, félek az altatástól, mi van, ha nem ébreszt senki.

Engem nem lehet megnyugtatni annyival, hogy a halál csupán mély álom, ha az alvás számomra maga a halál, ami borzalmas lehet, mert mi van, ha a túlvilágon is tovább félhetek, és mi van, ha nem érezek semmit.

A halál egy büdös lufi.

***

A halál, az valami olyasmi lehet, mint amikor Anyám kézhez kap egy levelet a kórházból, ahol tudja, az anyját kezelik, és ő kinyitja ezt a borítékot, és elolvassa, amit írnak. A halál, az valami olyasmi lehet, hogy 

állok az udvari és az utcai szoba közötti ajtóban, az utcai felé nézve, ahol Anyám áll, és olvas, és áll, és olvas, egy örökkévalóságnak tetsző ideig, majd nagyon lassan, de határozott elkeseredéssel, úgy, mint aki nem akarja és nem is fogja abbahagyni többé, elkezd sírni.

A halál, az valami olyasmi, hogy a halálhírt hozó levelet bár a hozzátartozónak szánják, de a halott nevére címzik. Hivatalosan.

De hivatalos dolog-e a halál?"

http://www.szombat.org/kirandulas+az+orokkevalosagba+.html

----

A Költözésben vissza-visszatérő motivum a két szoba közti ajtó... mindig más áll benne... mást lát, más a jelentése..,.de az az ajtó.. úgy tűnik, már örök... akkor is ha időközben le lett szerelve, s csak az ajtófélfa maradt belőle...

és amúgy is minden örök... semmi se múlik el... (hát még, ha le is van írva... az emlék emléke se...)

 

aliz2. :: 2011. okt. 31. 19:46 :: 7 komment 
Kategóriák: irodalom, kultúra :: Címkék: folyoirat, irodalom, kapcsolatok, lanyom

elegendő ok irásra és hallgatásra

 

Kántor majdnem utolsó

versét olvasom:

elegendő ok

mi lehet a versirásra

hát: valaki

tán mindegy ki

aki olvasni akarja

nagy kár 

hogy ő már

nem irhatja...

ez elegendő ok

legalább egyperces

némaságra

fordulat

 évtizedekig Pest volt a szigetem

most lehetne tengerem - 

de nem!

a szerelem vaksága

 a szerelem vak - mondják

mindig csak befelé lát

azt hogy te ki vagy

sose azt a másikat!

hm

 szeptember 30

előfizettem végre az Arcanumra a Nemzetközi Könyvfesztiválon

(kp, 15000 féláron, egy évre - igy lányom nem volt hajlandó)

igy ottmaradtam a Millenárison, a megnyitón

(előtte kedves emberekkel találkoztam, akik megörültek nekem, egy még le is ült a lépcsőre mellém felmenőben - visszaemlékeztetve az interjunkra...))

de utána lányom -ki szintén befutott,s észrevett - szemrehányást tett, -hiába próbáltam bújni előle -miért vagyok itt (zavarva könyves köreit) :( Semmi irodalom! - (hiába voltam korábban irodalomtanár? s azóta is reméytelen? szerelmese?)

megáll az eszem (és a szivem?:::)

a fotózás védelmében

 szépségekben gázolok

észreveszem, látom

gyakran lefotózom részleteit

de attól még látom az egészet is!

levél és/vagy fa

 ősszel a levelek lehullanak

de a fa megmarad

tavasszal új leveleket kap

levél vagy fa vagy?!

a szerelem elmaradt

 a szerelem volt a lényeg

alanyai ki- bejártak

ifjú életemben

pedig azt hittem

ők a fontosak

az egyetlenek

de nem

ki- és felcserélődtek

s a szerelem maradt!

most hol van?

hova lett?

(rég elmaradt...

az ifjúsággal

végeszakadt)

FALRAHÁNYT ÉLET 2013 okt 30

 

(újabb részlet a szegény kis öregassszony panaszaihoz...)

 

Mint a Forsyte Saga

 öreg nagybácsija,

akinek senki nem mond semmit...

mint panaszolja minduntalan

(pedig lehet, hogy csak nagyot hall?)

ő meg azt érzi,

hiába mond bármit is,

nem hallgatnak rá!

Falra hány...

mindent:

 a segiteni akarását

a tapasztalatait

a törődését

a gondoskodását

a gondolatait

a féltéseit

az érzéseit

mindent

 

az egész életét

 

aztán rájön

talán nem kéne

 

kellene még neki is

egy kis élet

 

a falról visszahullt

akár...

aliz2. :: 2012. okt. 30. 11:34 :: még nincsenek kommentek

télre készülve

 behúzódom

téli álomba

néha kilesek

a bezárt világba

az nem a miénk már

mondta a régi iskolatárs

minap szomorú szemmel

mely eddig huncutul csillogott

mára kihúnyt a fénye

mintha félne

halottak napjára jött

nem soká én is meghalok

némán is ezt beszélte

igen, valamennyien,,,

már nem is tudtam neki

régi ismerőseinkről mesélni se....

nemsoká meghalunk,,,

tavaszi feltámadásban

bizhatunk-

e

őszi teriték

 megteritett az ősz

sárga aszalra

sárga levelet

monocrom

élvezet

köd

 

vége a kinti padi ücsörgéseknek

ma leültem egy pillanatra egyre, de egyből fel is ugrottam, olyan hideg-nyirkos volt

igaz is, köröttem is köd, messziről nézve felhö

abban járunk....

40 ÉV UTÁN 2013 OKT 30

 egy 40 éves találkozóra voltam hivatalos! és még csak nem is saját osztályomba... de egy olyanba akiket, még pályám elején 4 évig tanítottam magyar nyelvre és irodalomra (a felét oroszra is, kis részét irodalmi színpadon is, meg versmondásra)... ÉS EGYÁLTALÁN AKKOR MÉG ANNYIRA LELKES VOLTAM...és elhivatott, hogy csak na...(fura volt tapasztalni, hogy ők meg mennyire várják már a nyugdíjt, többnyire, s mentő körülmény, hogy többnyire unokázhatnék miatt)És érdekes is volt magam újralátni (40 év előttinek, huszonévesnek!) az ő emléktöredéiókeikben és ráadásul még öregtanárságon túl öregdiáknak is érezhettem magam, hiszen az ő osztályfőnökük nekem is tanárom volt, a gimiben 4 évig, történelemből (ezt sose tudta fölülírni a többévtizedes kollegaság)... be is ültem a leghátsó sorba, mint egy "öregdiák" és hallgattam a beszámolókat... az életükről…

míg rám nem került a sor...

bár a mellém ülő V. Zs. akart a végére maradni hát kár is, hogy nem hagytuk, mert gyönyörű, érzelemteli végszó lehetett volna... ámulva hallgattam, hogy milyen emócióval beszélt a régi gimiévekről... (nem tudtam elmondani neki, pedig akartam, hogy milyen sokat jelentett nekem is , hogy órákon láttam mindig figyelő tekintetét- jó tanársághoz, jó diákokra is szükség van... az inspirációra, a motivációhoz... s hogy van értelme...) hát remélem, azért valami értelme volt... egyikőjük még "készült is", leírta, mi a nyelv...(állítólag - valami miatt- minden nyelvtan órán megkérdeztem tőle..::)

aliz2. :: 2013. okt. 21. 12:13 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: gimnázium, iskola, kapcsolatok, tanárok, tanítás

NEM... 2008 okt 28

 

...nem bírom ki hogy ne tegyem szóvá!

egyszerűen nem értem, már régóta, hogy miért nem szól már valaki, vagy tesz ellene, hogy a közszolgálati tévénk egyik műsorvezetője ne morduljon már bele kétszavanként bármely riportalanya mondókájába, arról nem is beszélve, hogy ne kötözködjön már folyton velük szinte l' art pour l'art

de erről nem is írtam volna, hanem most épp - tekintettel a "válsághelyzetre" - többet hallgatok híreket, nézek hiradókat, sőt még odáig is vetemedek, hogy háttérként parlamenti közvetítést hallgatok s olykor nézek is, mert nem akarok hallani a fülemnek - de a szememnek se... (mikor kénytelen vagyok előbbi miatt rá is nézni a képernyőre):

hogy mit hallok? artikulálatlan, akadozó , hadaró, vagy túltagolt, botladozó, bakizó, jellegtelen, monoton felolvasásokat

igen, s ha nézem: minden felszólaló, interpretáló kezében ott a papírlap(halmaz), amiből fel se néznek, küszködve az olvasás elemi nehézségeivel (az iskolában, tanárként, már rég leültetném őket! de őszintén szólva nem is emlékszem ilyen rosszul-értelmetlenül olvasó tanítványokra az iskolapadokból - nem hiába, egyikükből sem lett országgyűlési képviselő!)

és most még a tartalomról nem is beszéltem...!

aliz2. :: 2008. okt. 28. 10:19 :: 4 komment :: Címkék: bosszusagok

ÉLET ÉS IRODALOM AJÁNLÓ 2012 OKT 28

 

http://www.litera.hu/hirek/turi-timea-uvegideg-elhallgatni-sok-felesleget-fogalmi-kolteszet

"A test nullfoka nem létezik. Csak a megcsináltság / émelyít és a lustaság taszít. Nincs semleges test. / A szenvedély praktikái sem, csak a kétségbeesett / szerelem képes a vakságra, nem látni a testet." - A Tiszatáj októberi számát Turi Tímea verseivel ajánlja...

valaki feltette a fb-ra, úgy vettem észre (lányom még úgy se... most nem az irodalommal van elfoglalva...Mással... a nap 24 órájában...

könyvből is "Babaápolási ABC"-t  olvas... (vittem neki)

de közben megjelent a könyv, amit még ő szerkesztett a Magvetőnél

( Mariam Petroszjan: Abban a házban...)

sőt, immár a napokban saját verskötete is...a Kalligramnál (jönnek az összes férfiak)

de a legfontosabb... ő:

AZ UNOKÁM

fotok

aliz2. :: 2012. okt. 28. 7:15 :: 3 komment

mondani

 mire elfogy a mondanivalóm

elfogyhat az élet is

de azt hiszem

utolsó másodpercemig

mondani akarok

valamit

ború

 beborult az ég

s a kedvem

s olyan véglegesnek tűnik

minden

pedig egyszer

kiderül

vacsorák a SZerályban

 szeretem a határozott erős izeit ennek a török vendéglőnek, meg a baklaváit, meg a teáit...

azt nem szeretem hogy önkiszolgáló és hoszzú sorokba kell állni többnyoire, de megéri

mások is szeretik a, a legváltozatosabb (nemzetközi) közönsége van

itt láttam egyszer Falus Mariannt a sorban pl, meg legutóbb a Dohány utcai zsinagóga kántorát(igaz , ő hazavitgtge az ételt)

látni lehet, pl tüntetésről jövőket, plakátokkal

egyenruhának tűnő munkaruhás férfiakat

és hangos sokszoknyás asszonyokat , gyerekekkel

akiket ügyetlenül lefotüztam, s le is töröltették velem erélyesen,,,de pszt ez megmaradt korábbról.

nade legjobbak az izeik...

most is meg korábban is láttam egy török sorozatot ...

a maguk nemében igazán "jóizűek" ezek is

na és még a teáspohar is olyan itt, akár a filmekben!

dobozaim

 életem korszakai

lezárt dobozokban

néha kinyitom

s elcsodálkozom

mennyi lom

mennyi kincs

s mind

egyhalomban

kiköltözés

 költöznek ki a házból

nagy dérrel-dúrral

észre se vettem

amikor be

azt csendesebben

tehették?

(reggel 8-kor kezdték s még mindig tart, fél egy mindjárt, az előbb rám n yitották az ajtóm...!)

Timi az Alföldben

 "Az utóbbi időben sokat foglalkoztat, az irodalmi közeg versengő vagy együttműkődő közeg-e, milyennek érzékeljük, és milyen lehetne. Örülök, hogy az erről is szóló vers megjelenhetett az Alföldben, és bevallom - vicces volna tagadni - a szöveg nem nélkülöz önéletrajzi elemeket sem."

Turi Tímea szerzőnk így ajánlja legújabb lapszámunkat!

részlet:

a lelkem

 a lelkem nem eladó

bár néha úgy tűnik, igen

de nem: ő sérthetetlen

s közelébe se jöhetsz

sose árulom (el)

álmok, életek

álmaim szétfoszlanak

de bőrömöm érzem még mindet

igy vagyunk előző életeinkkel

csak a lélek fogja össze őket

nade mi az a lélek

mennyire miénk?

 

vagy csak a nagy egész

s benne mi - parányi rész?

fel kell adni magunk

feloldódni az egészben

hinni azért megmaradunk

mint néha az is

amit álmodunk

felerészben

a hatás veszélye

 féltem mindig azoktól, akikre hatással voltam. Menekültem előlük, zavart. Veszélyesnek is találtam. Szerintem okkal.

Őrizzük meg határainkat! Ki-ki.

legszomorúbb ősz

 ez az ősz nagyon az

mozdulatlan s dermedt

még sose láttam ilyen szomorúnak

a sorsukra váró  sárguló leveleket

vagy én vagyok szomorúbb

 mint más évekbe' ?

háborúk, inflációk között

távol szeretett enyéimtől

(bár ez nem kölcsönös)

bezárul minden

(muzeum, kultúrház, könyvtár)

bezár a kultúra

csak én nyissak mindig?

minek? kinek? hova?

kiteszem a táblát én is:

ZÁRVA

kérdés és válasz

 a nagy kérdés 

"Ki verné föl lelkünkben a lelket?"

Csakis mi tehetnénk, hiszen  ITT a válasz is:

"..angyalaink mi magunk vagyunk"

(József Attila 1924 - 19 ÉVES)

észrevettem...

 észrevettem, hogy egy ideje némely emberek szeretnek a közelemben lenni, beszélgetni...örülnek őszintén ha (még?) látnak... 

ezt tárgyilagosan minden beképzeltség nélkül mondhatom, és valóban csak egy ideje...

igazán jólesik!

öregesen

 nem vagyok rosszul

de jól sem

igy éldegélek

öregesen

de azért ragaszkodom

mindenhez

ami az életből

maradt nekem

nem túl sok

de nem is kevés

ez a mértékletesség

mit korábban 

sose ismertem

de most muszáj

megértem rá

vigyázni kell

magamra

hogy másnak

ne kelljen

ne legyek teher!

mert azt

nem viselném el...

egy gyerek sír

 én a Sparból jövök biciklivel, a Petko előtt, honnan kijöve anyjával egy kislány éktelenül sir, s közben rángatja anyja karját, vissza akarva menni a boltba, ahol - gondolom - láthatott valami szépet, amit nem kaphatott meg

a nő a biciklijéhez megy mielőtt erélyesen felszólitja gyermekét, hogy álljon meg a lábán

a gyerek sir tovább

mondom neki , (merthogy megálltam)  halkan, ne sirjon, s ő pár pillanatra abba is hagyja a sírást, tán a meglepődéstől, de aztán folytatja, anyja rá se hederít, illetve, mikor felnyalábolja, s begyömöszöli a hátsó gyerekülésbe, úgy orditozik vele, olyan durván, gyűlölettel, úgy vágja az ülésbe jobbról-balról, hogy csak úgy nyekken szegény gyerek. én meg csak hüledezek....

elmegy mellettük két lány,  nekik emberi hangon s mosolyogva válaszol hogy ilyen a lánya, majd abbahagyja!

de nem...

elindulnak, én is, utánuk tisztes távolban,  - jó darabig együtt haladunk, a gyerek változatlanul bőg hátul

még mindig hallom a sirását....

(rossz korábbi tapasztalatok miatt nem mertem a gyerek védelmére kelni, de már bánom... )

félbe-

 mindent félbehagyok

nem soká az életem...

nem nyughatok békében...

ÚTON 2012 oktober 26

 

4 napig nem láttam az unokámat

akkor 5 napos volt, ma kétszer annyi!

Éljen Vince! Boldog kerek fordulót!

 

Vajon mennyit változott?

Hizott? nőtt? épült? szépült?

Minden nap másnak láttam, eddig is

 

Fényképezőmasinám készenlétben

de anyja szerint életben sokkal szebb

mint képeimen

Hurrá!

Még ma láthatom!

Ha az égi és ninivei hatalmak

(s szüleik) engedik...

 

Szeged-Budapest,Intercityn, 2012.október 26. 15óra

 

ELIXIR AZ ÖREGEDÉSRŐL 2012 okt 27

 volt idő, amikor minden hónapban (vége felé) megvettem az Elixír folyóiratot, de egy ideje -mint annyi minden!- nem tudott számomra már újat mondani, így leszoktam róla, illetve csak hébe-hóba veszem meg, mint pl. most is, látva a lap aktuális tematikáját, és a pályaudvaron, utazás előtt, hiszen vonaton lehet igazán jót olvasni (mást se nagyon ott, talán azért is) A mostani szám különprofilja az öregedés ill. a fiatalság megtartása - csalogató cím volt, persze hogy kiderült a lapból, hogy ez lehetetlen, illetve,.... őszintén szólt az öregedésről, csak a MARADJ FIATAL cím (fókuszban) csalogatóbb és konstruktívabb is... másrészt kiderült - szerencsére -, hogy a fiatalságot nem a ráncok hiányán vagy meglétén (hajaj!) mérik . azaz nem külsőségeken --- úgyhogy meg is nyugodtam:) (belül nem vagyok ráncos ugyanis), a természeti törvényeket pedig el kell fogadni, ami épphogy azt jelenti, hogy NEM maradhatunk fiatalok; egyik korunkból a másikba lépünk,(ez a fejlődés menete, az élet rendjéé), aki fiatal akar maradni mindenáron, konzerválja az éretlenségét, tapasztalatlanságát, holott az öregség épp a tapasztalatok érlelése révén beálló bölcsesség kora lehet(ne) - A KITELJESEDÉSÉ.

f gabi

 a kedves f gabi ma meglepett

ebéd után nézegettem a mobilomon a netet a menzán

s hirtelem előttem termett

a másodperc törtrésze alatt felismertem, megörültem neki

utoljára vagy 3 éve beszéltünk ugyanitt, pár asztallal arrébb...

elótte meg, könyvbemutatóján,cukiban, strandon, gimiben .. mikor még diákok voltunk

ő hárommal fölöttem...

mindig mosolygott, huncutul, kedvesen

most szomorúnak tűnt - beteg a felesége, idősebb is nála... meg egyáltalán

nem tetszik neki az a világ ami lett

a régiről, 25 éves koráig irt egy könyvet,, elolvasom, fogadkoztam, de tényleg, hiszen vannak érintkezési pontjaink , ha más nem, a közös tanárok...

erőt venni magamon...

 Milyen érdekes kifejezés ez!

Kitől lehet "venni" erőt?!

Ráadásul "magamon"!

Én lennék a pult?!

De akkor az eladó is!

in memoriam K.L.

 "Hova mehetett iratok, csomag nélkül"?

Hova? Hova! Hát a halálba...

Ott ezek már nem kellenek!

***

P.B. azt irja, hogy eltűnése előtt pár órával beszélgetett vele, és izoláltnak, egyedül érezte magát!

Most számtalan kollega, művésztárs ir róla...fekete portréfolttal gyászol --- eddig hol voltak?!

****

"„Atari. Annyit tesz, hogy »itt a vége«; egy lépésed van, ha tetszik, ha nem…” (Kabai Lóránt)

***

valami, fájdalmas, eszembe jutott...

lányom egy esszéje megjelent a Műútjában Nagyapjáról (apámról) s abban idéz (még mindig publikálatlan) filozófia tanulmányából - ami valóban reveláció (lehetne, még mindig!) - és el akarta volna kérni az egész tanulmányt , mert felkeltette az érdeklősését! És nem adtuk oda...

Már nem adhatjuk...soha többé....

SZEGÉNY KIS ÖREGASSZONY ŐSSZEL 2012 OKT 22

 

nehezen mozog

utazáshoz napokig készül

vissszautazáshoz is

pattanni már nem tud

legfeljebb kerékpárra

de azt is többször

már csak tologatja

mint valami járási segédeszközt

 

a hirtelen őszi avarban

levélhullásban mit észre se vett

észre se vette, hogy időközben

ősz lett...

haza kellett jönnie ehhez

az otthoni táj mindig őszintébb

s pőrébb

öregebb

vele együtt

öregedett

míg ő közben az ifjabb

fővárosban nagymama lett

aliz2. :: 2012. okt. 22. 18:02 :: 6 komment