ismernek

A biciklizàram nyitom a könyvtàr elött. Kisebb csoportosulàs elöttem egy babakocsi körül. Làtom, ahogy egy pici baba mosolyog a fölé hajló nöre. Mondom is neki...Baràtságosan néz ràm vissza,és mondja, hogy tanítottam a lànyàt a gimiben.Ott van ő is. (Ö lehet az anya) Téged? Mondja a nevét is. Hiàba! Szégyellem, de nem emlékszem.Kiderül, hogy abba a bizonyos b osztàlyba járt, akikkel egyetlenként, nem jöttem ki valami jól.úgy sóztàk ràm őket, O.K.szülni ment...rövid ideig tanitottam öket. nemsokà nyugdijba mentem.. ràjuk nem szivesen emlékszem, ezért a blokk. (Csak a szépre..!:)

 Pàr perc múlva a pénzvàltó előtt àllok, vàrok, nem akarok bemenni míg van valaki bent (talàltam 50 eurót a régi pénztàrcámban), jön is ki az emberke, kis hajlott, ràmköszön, mondva a nevemet.G.J. ..én is megtudhatnàm az övét? Kérdem.Mondja dr.K M.Nem mond semmit, ugye..mondja lemondàssal. 62ben érettségizett, tehát eggyel alattam (fiatalabbakra nem szoktunk emlékezni, de ö arra is, hogy D.G. osztàlyàba jàrtam. Mindenesetre sziàval köszöntünk el Ismernek! Ez a jó abban ha ott élsz, ahol éltél. Bàr sokan,akik szégyellik a vàltozàst, nem így gondoljàk. De amíg megismernek, nem lehet nagy baj. A lényeged nem változhatott. S ez a lényeg.