mi van a hátterében annak hogy a 1944 juniusban a Szegedröl induló 3 transzport közül csak 1 ment Auschwitzba?
A szegedi gettóból 1944 júniusának végén indult 3 transzport hátterében az áll, hogy a deportálások főszervezői (Adolf Eichmann SS-alezredes és a magyar hatóságok) nem egyenlő arányban küldték a vonatokat. A megsemmisítő táborok kapacitásának korlátai, logisztikai okok, valamint a bécsi vezetés speciális munkaerő-igénye miatt a szerelvények úti célja megoszlott. [1, 2, 3, 4]
A szegedi gyűjtőtáborból (a mai Rókus vasútállomás és téglagyár területéről) elhurcolt mintegy 8500 ember sorsa a következőképpen alakult: [1, 2]
- 1. transzport (Június 25.): Egyenesen az Auschwitz-Birkenau megsemmisítő táborba ment, ahol a deportáltak túlnyomó többségét azonnal meggyilkolták. [1]
- 2. transzport (Június 27.): Ezt a szerelvényt útközben (a kassai vagy az ausztriai csomópontnál) kettéválasztották. Az egyik fele Auschwitzba, a másik fele a Bécs melletti Strasshof an der Nordbahn gyűjtőtáborába került (ahol kényszermunkára fogták őket). [1, 2]
- 3. transzport (Június 28.): Kizárólag a Strasshof-i munkatáborba
- érkezett. [1]
- További részleteket kereshetek arról, hogy Makóról és a környező településekről pontosan hány embert zártak a szegedi gyűjtőtáborba.
- Összegyűjthetem a túlélők visszaemlékezéseit, akik Strasshofba kerültek. [1, 2, 3]
Miért küldtek embereket Ausztriába Auschwitz helyett?
A hátteret az adja, hogy 1944 tavaszán Bécs akkori polgármestere, Hanns Blaschke súlyos munkaerőhiányra panaszkodott, ezért kérte a náci vezetéstől magyarországi zsidó munkások biztosítását a hadiipar és a mezőgazdaság számára. A kérés célba ért: Adolf Eichmann jóváhagyta, hogy több ezer embert (köztük a szegedi, szolnoki és debreceni transzportok egy részét) ne a haláltáborokba, hanem az ún. Strasshof-i rabszolgapiacra irányítsanak. A strasshofi táborba kerültek nagy része (több mint 15 ezer fő) végül túlélte a háborút, szemben az auschwitzi deportáltakkal. [1, 2, 3]
A hátteret az adja, hogy 1944 tavaszán Bécs akkori polgármestere, Hanns Blaschke súlyos munkaerőhiányra panaszkodott, ezért kérte a náci vezetéstől magyarországi zsidó munkások biztosítását a hadiipar és a mezőgazdaság számára. A kérés célba ért: Adolf Eichmann jóváhagyta, hogy több ezer embert (köztük a szegedi, szolnoki és debreceni transzportok egy részét) ne a haláltáborokba, hanem az ún. Strasshof-i rabszolgapiacra irányítsanak. A strasshofi táborba kerültek nagy része (több mint 15 ezer fő) végül túlélte a háborút, szemben az auschwitzi deportáltakkal. [1, 2, 3]
Részletesebb történelmi áttekintést vagy az elhurcoltak sorsát bemutat
ató kutatásokat találhat a Szeged Megyei Jogú Város vagy a Szegedi Tudományegyetem hivatalos oldalain.
Ha szeretné, segíthetek a következő lépésekben is:
Szeretné, hogy kifejezetten a makói vagy a környező településekről elhurcoltak adatait nézzük meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése