az jutott eszembe
most , hogy megint esedékes a holokausztra deportálásokra, végső vonatokra (marhavagonokra!) emlékezés
hogy kb annyi idősen (azaz fiatalon) (kb 13? évesen olvastam (faltam) Anne Frank naplóját, mint amilyen ő volt. megrendülve és csodálattal
és alig annyi idős (ill fiatal) volt az unokanővérem, Dóra (11 kb) akivel együtt deportáltak bennünket még a szegedi téglagyárból (fürdetett egy lavorban- mesélte, én még másfél éves se voltam akkor)
az unokám meg most 13 és fél......
mikor egy-két éve vendégségben voltak nála , azt mondta, hogy főleg a holokausztról beszéltek
erre én: nem kellett volna...
nem neki való a holokauszt
miért? az unokatestvéremnek az volt?! Anne Franknak az volt?! - igy lányom
mi szerencsére s több szerencsés véletlen folytán megmenekültünk
holnap Dóra beszél a vhelyi zsinagógában (azóta megtörtént, nagy sikerrel, hogy úgy mondjam, meg is hivták egy pesti zsinagógába, a rabbijaÍ)
28-án meg én beszélek a szegediben... most állitom össze (farigcsálom le ) mondanivalómat...
főleg a gyerekáldozatokról terveztem
hogy soha többé ne legyen ilyen, még csak hasonló sem!
és soha ne feledjük őket
bár Annének sikerült is ez a vágya (tragikusan) - emlékezünk rá, személyesen, a naplója révén
ami örök mementó! és ragyogó irásmű....(csak nagyon rossz a befejezetlen vége)
Vannak akik beszélgetéssel emlékeznek azokra, akiknek át is kellett mindent élniük. Vagy éppen hogy nem élniük...
VálaszTörlés