Tráser...

 

az ismerős fotót látva a gyász-szallaggal, a szöveggel (ami édesapát, nagyapát emlitett!) ----fel se fogtam, jelentését, azon rágódtam, hogy lehet hogy a Trásernek (3 évvel idősebb nálam, az egyetemen fölöttem járt ...) beszélgetgettünk...gyakran megszólitott..."gólyaként")

hogy lehet, hogy egyszerre halt meg apja , nagyapja, meg hogy lehet hogy a nagyapja most, mikor ő is már 80anon túl van....?!

hiszen az ő fb oldalán láttam... a gyászos fotóját

iskolatársam örök nyugodalmat kivánt neki s majdnem rászóltam, hogy nem ő halt meg, hanem  ő értesitett a hozzátartozó

haláláról

mikor végre leesett, sajnos tényleg ő halt meg... és ő mások apja, nagyapja! 

(azt hiszem fiatalként maradt meg bennem mint ahogy én is sokszor annak érzem magam - belül)

szorgalmasan írt egy ideje kis tárcákat a fbra, mindegyik vége az Istenben való (bár kissés szkeptikus) megnyugvás volt

azaz mindig hozzá közeledett s nála kötött ki

remélem, most már végleg "nála" van

-----

Tráser

kedves ,észrevehetetlen fiú volt (különös ismertetőjelként magasitott ortopéd cipőt viselt (de jól),  valószínű a mi korunk rettegett betegsége, a gyermekparalizis,  következtében), de szerencsere nem zavarta (minket sem)

nyilt és nagyon közvetlen, "társas"  lény volt,  figyelmes - a szó igazi értelmében

két mondata maradt meg bennem régi, közös egyetemi éveinkből

az egyik az egyetemi ktárban, széles hátszóasztalánál hangzott el, a nagy olvasóterem végében

én  ülve elmélyülten olvastam a széles azstal mögött az épp aktuális kötelező olvasmányként valami Marx irást, és találván valami szellemeset benne, elmosolyodtam rajta, ő ott állt  az asztal sarkánál, észrevehette, és rám is csapott, nekem már ilyen jól megy Marx, hogy nevetek rajta?!. (azóta se tudom, hogy ezt rosszallta-e, vagy csak csodálkozott rajta(m)

(Később egyébként filozófiát tanitott az egyetemen, gondolom Marxot is...)

a másik mondata meg a villamosban hangzott el Újszegeden (azt hiszem ott lakott) ,amikor baktattam a hétvégeken hazavivő vonatom felé - kissé provokative, ez is:

neked van valakid otthon, aki vár rád?!  (azért utazgatok ilyen szorgalmasan mindig haza . gondolhatta, pedig csak anyámhoz jöttem..)

---

évekkel később

egy hetilapba irtunk

, de személyesen nem találkoztunk

a lap naptárában  (1967? egyszerre jelent meg a képünk, tulajdonképpen csak ott fedeztem fel igazán, de hivatásos újságiró lehetett, rádióriportokkal - az örök kiváncsisága hajthatta))

néha a fb-on kommenteltem az irását, néha válaszolt is....ill lájkolt ő is

néha csak elolvastam , de szinte mindig... hiányozni fognak!

hull a korosztályom, árvulok , mert velük közös világunk is elfogy körülöttem...

 Kerülget engem is... (?) ami ripsz-ropsz elvitte őket...