MAKÓ-SZEGED 1944 Al

 Makón 1944 áprilisában 1729 zsidó vallású polgár élt, akiknek a vészkorszak során sajnálatos módon a kétharmada életét vesztette. Az ő tragédiájuk és a szegedi transzportokhoz vezető útjuk az alábbi pontos adatok és események mentén rekonstruálható: [1]

1. A makói gettósítás (Május 17–23.)

A helyi zsidó lakosságot – beleértve az ortodox hitközség mintegy 1200 tagját és a neológ közösséget is – 1944. május 17. és 23. között kényszerítették az úgynevezett „történelmi gettóba” való költözésre Makón. [1, 2]

2. Deportálás Szegedre (Június 16–22.)

A legújabb történeti kutatások és a korabeli rendőrségi források alapján a makói gettóból pontosan 1613 főt szállítottak át a szegedi gyűjtőtáborba 1944. június 16. és 22. között. A történészek munkáját (mint a Szegedi Holokauszt Emlékbizottság kutatásai mutatják) nehezítette a névsorok pontosítása, mivel a helyszínen készült motozási listák csak körülbelül 800 nevet őriztek meg teljesen, és sok volt a névazonosság. [1]

3. A szegedi bevagonírozás és a végállomások

A Szegedre átszállított makói zsidókat a téglagyári gyűjtőtáborban zsúfolták össze a környékbeli (vásárhelyi, szentesi) zsidósággal együtt. Amikor június 25-én, 27-én és 28-án elindult a három transzport, a makói családok sorsa is kettévált: [1, 2]

• Az Auschwitzba kerülők: A június 25-i első vonattal és a június 27-i vonat leválasztott felével jórészt az idősek, nők és kisgyermekek utaztak a 
•  a haláltáborba. A makói áldozatok többsége itt veszítette életét. [1, 2]
• A Strasshofba kerülők: A június 27-i vonat másik fele és a teljes június 28-i szerelvény Ausztriába ment. Az ide került makóiak (jellemzően családok, akiket a bécsi kerületekben, illetve Alsó-Ausztria mezőgazdasági és ipari területein dolgoztattak) lényegesen nagyobb arányban, körülbelül 80%-os eséllyel élték túl a borzalmakat, és térhettek vissza a háború után. [1, 2, 3]
A makói zsidóság vészkorszakbeli történetéről részletes helytörténeti leírást olvashat a Sulinet Digitális Óraterem makói monográfiájában vagy a Budapesti Zsidó Hitközség Emléklapján