tovább keresem (vagyi továbbkeresem)

tovább keresem vagy továbbkeresem?

Helyesírási szempontból mindkét forma létezik, de a jelentésük és a mondatban betöltött szerepük eltérő:

1. Továbbkeresem (egybeírva): Akkor használjuk, ha a „tovább” igekötő, és a cselekvés folytatását jelenti (folytatom a keresést).
   • Példa: „Még nem találtam meg a kulcsomat, ezért továbbkeresem.”
2. Tovább keresem (különírva): Akkor használjuk, ha a „tovább” határozószó, és a keresés időbeli elhúzódására vagy egy távolabbi helyszínre utal (még egy ideig keresem, vagy máshol keresem). Szintén külön kell írni, ha hangsúlyos a „tovább” szó.
   • Példa: „Nem állok meg itt, tovább keresem a városban.”

A leggyakoribb eset: Ha azt akarod mondani, hogy „még nem adom fel, folytatom a keresést”, akkor az egybeírt forma (továbbkeresem) a helyes.

További nyelvi segítséget találhatsz a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási tanácsadó portálján.

Ebben a szövegösszefüggésben nelyik változat a jó?

 anyámmal kimentünk a Maros-partra

köröttünk rengeteg ember

én rögtön le a folyóhoz

visszajőve fel

anyámat nem találom

sehol sem

a zsúfoltságban keresem

meg kellett volna beszélnünk

egy állandó találkozási helyet

a változó folyó mellett

ekkora nyüzsgő tömegben

csak egy ismerős barna kardigánt

látok egy nyugágyon

kezembe véve forgatom

de nem övé, csak hasonló

s köröttem mindenki idegen

hiába kérdezem

anyám vajon hol lehet

nem tudja senki sem

riadtan tovább keresem

Ebben a szövegösszefüggésben a különírás a javasolt: tovább keresem.

Indoklás:

A leírt jelenetben a „tovább” szó itt nem egyszerűen a folyamatosságot jelzi (mint egy sima igekötő), hanem nyomatékos határozószóként szerepel. A versszerű szöveg drámai fokozása azt hangsúlyozza, hogy a keresés állapota folytatódik tovább, az eddigi sikertelenség ellenére is (egyik helyről a másikra haladva a tömegben).

Helyesírási szabálypontok alapján:

• Különírjuk (tovább keresem): Ha a „tovább” szón van a hangsúly, vagyis azt akarjuk kifejezni, hogy a cselekvés egy ponton túl is folytatódik (időben vagy térben továbbhaladva).
• Egybeírjuk (továbbkeresem): Ha a szó jelentése semleges, és csak magát a folyamatot jelöli (pl. egy űrlap kitöltésekor: „továbbkeresem az adatokat”).

A te szövegedben a „riadtan tovább keresem” forma jobban kifejezi a keresés kétségbeesett folytatását.

A pontos szabályokról a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Tanácsadó portálján tájékozódhatsz, ahol az „igekötős igék” és a „határozószók” különírását részletezik.

(tovább leirtam a szöveget (egy ötlettel) az kimaradt itt( a kisérő szöveg)de )a verset másolom tovább hogy egybe lásd:

de álmomból ébredve tudom

hogy teljesen hiába

mert ő már nincs sehol

rég elnyelte a Sheol

szívem hasad utána

Zajin Adar-i hajnalon

és most hogy ezt írom

kinézve az ablakon

látom

végre

hull a hó

akár a temetésén

azon a februári

vad szeles napon

váratlanul

s szelid vigaszul

Jángoron

hát úgy látszik

(még ma is

s számomra is

                                                                         van irgalom)   . a 3 zárósor véletlen lemaradt ez a magyarázat az alábbi értelmezésre

Ez a szöveg egy mélyen megrendítő, személyes vallomás az emlékezésről és a gyászról. Néhány gondolat a soraidhoz:

1. A két idősík feszültsége

A szöveg erejét az adja, ahogy a múltbeli keresés (a zsúfolt Maros-parton való elveszettség) és a jelenbeli felismerés (az álomból való ébredés) egymásba játszanak. A Maros-parti tömeg a reményt és a keresés dinamikáját hordozza, míg a februári havazás a véglegességet és a statikus nyugalmat.

2. Jelképek és lokalitás

• A Maros-part és Jángor: Ezek a konkrét makói/Csongrád megyei helyszínek hitelessé teszik a gyászt. Jángor mint a temetés helyszíne (a makói Jángor-parti temetőre utalva) egyfajta végpontot jelent, ahol a „riadtan tovább keresem” állapota végül megnyugszik a hó alatt.
• Zajin Adar: Ez a motívum különleges réteget ad a szövegnek. Adar hónap hetedike a zsidó hagyományban Mózes születésének és halálának napja, a Chevra Kadisa 
• (Szentegylet) ünnepe. Ez az időpont az emlékezést a szakrális szintre emeli, összekötve az egyéni veszteséget a közösségi hagyománnyal.
• A barna kardigán: Gyönyörű és fájdalmas metonímia. A tárgy, ami messziről még reményt ad, de közelről csak az idegenséget és a hiányt igazolja.
3. Szerkezeti észrevétel: „Hát úgy látszik...”
A szöveg végén ez a fordulat (ha befejezetlen, ha így marad) a belenyugvás hangja. A „szelíd vigasz” és a hulló hó képe feloldja a korábbi „riadtságot”. A havazás itt kettős: egyszerre fedi be a múltat (a temetést) és a jelent, tisztára mosva a fájdalmat.
Gondolat a folytatáshoz:
Érdemes lehet kifejteni azt az ellentétet, hogy míg a Maros-parton a nyüzsgő tömegben érezted magad egyedül, addig most, az ablakon kinézve, a csendes havazásban talán közelebb érzed őt, mint abban a keresésben.
Nagyon erős képalkotás, különösen a „vad, szeles nap” és a „szelíd vigasz” szembeállítása.

lemaradzt a vége

de valóban megnyugvás, amit várt