Mezei Józsi és Csajkovszkij

 nem tudom, elmeséltem-e már , mert felejthetetlen számomra:

amikor évekkel ezelőtt elhaladva az akkor még Szegedi utca sarkán levő zeneiskola Bartók koncertterme ablaka alatt, csodálatos hegedűszó érintett meg... meg is álltam az ablak alatt hallgatózni, majd elragadtatottságomban, bementem az épületbe, lázasan, hogy kinyomozzam ki is ennek a csodálatos hegedűszónak a forrása

épp nyílt a Bartók  terem ajtaja, s kottával kezében egy fiúcska lépett ki rajta, rá is csaptam, te játszottál?, s meg is mutatta a kezében levő kottát (ismeretlen zeneszerző tán-szonátáját(?) , nyomában jött a tanára mosolyogva...épp vizsgázott a fiú

számomra csillagos ötösre!

ettől kezdve nem mulasztottam el alkalmat, ha hallhattam játszani

de a csúcs évekkel később, most volt...

mikor már másod éves "egyetemi"  hallgató a Konziban, és hangversenyt adott prof tanárával (ő kisérte zongorán is)

tökéletes Bachot játszott

de amit Csajkovszkij hegedűversenyének második tételével művelt, az maga volt a Csoda..(hallottam már élőben is mástól, számtalanszor amúgy, de ez valami rendkivüli volt, érzelemgazdagsága, nemes hangzása, tökéletes technikája...volt egy pont amikor úgy éreztem, hogy túl is nő már a hegedűjén

körötte a falon a kiállitás angyalai , közéjük illett...

(egykori tanára is ott ült a közelemben, összenézve láttam, könnyes a szeme... nem csoda!)

én is elérzékenyültem....

(csak azt sajnálom, hogy nem lett megörökítve, igy nem hallgathatom újra,...de szivemben őrzöm az élményt...!)