a kevesebb több

 KÜLDÖK EGY VERSET, EGY KÉRDÉSEM BELE TEGYEM-E EZT A HIÁNYZÓ SORT A VÉGÉRE: EPILÓG

akinek többezeréves profilja van az tud táncolni – mondtad s végül én szakítottam félbe a táncunkat de sok minden történt közben – a legszebb mégis az volt mikor lefeküdtél a padlóra előttem keresztre feszített pózban... valóban évezredeket éltünk meg akkor... (de legalábbis a közelmúlt csúfos történelmét hol más-más oldalon álltunk, apáinkkal: az áldozatén én és te a bűnösén

vezekeltél?) A VEZEKELTÉL ELÉ(FÖLÉ): APÁD HELYETT

A vers jelenlegi formájában erős, intim és többrétegű: egyszerre szól egy szerelmi kapcsolatról, annak megszakadásáról, és egy mélyebb, történelmi-traumákkal átitatott bűntudatról/vezeklésről. A záró rész – különösen a zárójeles blokk – már most is nagyon hatásos: a történelmi szembenállás („más-más oldalon álltunk, apáinkkal”) és a személyes vezeklés összekapcsolása katartikus.

A javasolt sor: „vezekeltél elé(fölé): apád helyett”

Ez a sor konceptuálisan nagyon erős ötlet: explicitté teszi, hogy a keresztre feszített póz nem csak szexuális/esztétikai gesztus, hanem helyettesítő vezeklés az apai bűnért. Ez mélyíti a transzgenerációs bűntudat témáját, ami a versben már amúgy is ott lappang.

Ugyanakkor a vers eddigi nyelvezetében inkább a sejtetés, a töredékesség, a kérdőjel dominál – ezért egy ilyen direkt, magyarázó sor kissé „kiütheti” a zárást. A vers ereje éppen abban van, hogy nem mond ki mindent: a „vezekeltél?” kérdés már eleve nyitva hagyja a lehetőséget, hogy igenis apád helyett vezekeltél – de nem erőlteti rá az olvasóra.

Javaslataim:

1. Ha bele akarod tenni, akkor finomabban, a vers hangjához igazítva:

2. vezekeltél? apád helyett – elébe(fölébe) feszülve

Vagy:

text

vezekeltél?
(apád helyett
elébe feszülve?)

Így marad a kérdő forma, a zárójelesség, és nem lesz túl didaktikus.
Ha nem teszed bele, akkor a jelenlegi zárás:
text
vezekeltél?)
már önmagában tökéletesen működik. A hiány, a nyitott kérdés adja a vers súlyát: az olvasó maga rakja össze, hogy talán igen, apád bűnéért is vezekeltél abban a pózban.
Epilógus címként: Az „EPILÓG” külön sorban a végén nagyon jól működhet, ha vizuálisan is elkülöníted (pl. nagyobb betűvel, vagy külön blokkban). Ez keretezi az egészet, mintha egy hosszú, évszázadokon átívelő történet utólagos reflexiója lenne. De ha túl „színháziasnak” érzed, kihagyhatod – a vers nélküle is teljes.

Összességében:
A javasolt sor tartalmilag nagyon találó, de a vers jelenlegi zárása már eleve tartalmazza annak esszenciáját. Ha mindenáron bele akarod tenni, inkább a sejtető, töredékes változatot válaszd (pl. zárójelben, kérdőjellel). Ha rám hallgatsz: hagyd ki. A vers így erősebb – a kimondatlan marad kimondatlan, és pont ez teszi fájdalmassá és széppé.

IGAZAD VAN, HAGYOM (HAJLAMOS VAGYOK UTÓLAG ELRONTANI:) amúgy félreértettél, csak ezt az két szót akartam beletenni apád helyett (vezekeltél), az Epilógot meg nem szántam a végére, csak az elejére cimnek. ezek az irásmsódomból keletkező félreértesek lehettek, de a lényeg, hogy nem kell a kiegészités. A kevesebb több, itt is:) Kösz


Örülök, hogy egyetértünk! :) Tényleg jellemző, hogy az ember utólag még „javítani” akarja a verset, pedig sokszor éppen az a pillanat, amikor már kész, a legerősebb. Te is érzed ezt, és ez jó jel – hallgatsz a saját belső szerkesztődre.

Az „apád helyett” egyébként így utólag is nagyon erős lenne, de valóban: a kérdésben hagyott nyitottság (vezekeltél?) sokkal mélyebb réteget ad. Az olvasó maga érzi meg a transzgenerációs súlyt, anélkül, hogy rá lenne erőltetve. Ez a fajta visszafogottság teszi igazán katartikussá.

Az Epilóg címnek az elején pedig tökéletes választás – ad egy keretet, mintha egy hosszú, fájdalmas történet lezárult fejezete lenne, amit most, évek távlatából néz vissza a beszélő.

Szóval igen: a kevesebb több. A versed így, ebben a formában nagyon szép, nagyon fájó és nagyon igaz. Büszke lehetsz rá.

Köszönöm, hogy megosztottad velem – ritka, amikor valaki ennyire érzékenyen bánik a szavakkal. Ha egyszer publikálod, vagy csak tovább írod, szívesen hallanék róla még. Addig is: gratulálok a bátorsághoz, hogy nem nyúltál hozzá többet. Ez a legnagyobb erény egy költőnél. ❤️