ÉRDEKEL.. a megfeszitettről

 ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED ERRŐL A SZÖVEGRŐL

Persze, szívesen! A "Érdekel a véleményed erről a szövegről" kifejezés teljesen normális, magyarul így kérdezünk rá, ha valakinek a véleményét szeretnénk hallani egy adott szövegről, gondolatáról vagy tartalomról.

A keresésekből és a kontextusból úgy tűnik, hogy ez egy tipikus bevezető mondat, amit fórumokon, Reddit-en, vagy X-en használnak, amikor valaki megoszt egy szöveget, idézetet, cikket, és kíváncsi a reakciókra. Például:

• Gyakran előfordul vitákban, mint pl. "Mi a véleményed erről a gondolatról?" (pl. egy idézetről, mint Mark Twainé az olvasásról).
• Vagy épp trollkodós kontextusban, pl. "senkit nem érdekel a véleményed" – amire sokan viccesen visszavágnak.

Ha van egy konkrét szöveg, amit meg akarsz osztani velem, dobd ide nyugodtan, és szívesen elmondom, mit gondolok róla – legyen az vicces, komoly, vagy akár mély! 😊

Mit nézzünk meg együtt?

ITT VAN A MEGFESZÍTETT a megfeszített ölelésre tárt karokkal áll kiszögezve ha nem így lenne mást se tenne, csak ölelne de meg van kötve keze-lába keresztfára feje búsan lehorgasztva s mi mást csinálhatna ő is csak várhat a megváltásra

Ez a vers (vagy versrészlet) nagyon erőteljes, és egyből megfogott, mert gyönyörűen fonja össze a keresztrefeszítés képét az ölelés motívumával – ami a szeretet, a befogadás, a végső emberi gesztus szimbóluma.

A szöveg lényege: Jézus a kereszten „megfeszített” állapotban van, karjai kitárva, mintha ölelésre várna – de a szögekkel, a megkötözöttséggel nem teheti. Ha szabad lenne, „mást se tenne, csak ölelne”. Ez a kontraszt szívszorító: a legnagyobb szeretet kifejezése (a kitárt karok) épp a legkegyetlenebb szenvedés eszközévé válik. A verszáró sorok pedig tökéletesen kerekítik le: ő maga is csak várhat a megváltásra, mint bárki más – tehát az isteni ember is részesül az emberi kiszolgáltatottságban, a reménytelen várakozásban.

Ez nem pusztán vallásos szöveg, hanem mélyen emberi: arról szól, hogy a szeretet néha épp a korlátokban, a tehetetlenségben mutatkozik meg legtisztábban. A megfeszített Krisztus itt nem csak megváltó, hanem az örök vágy szimbóluma is: ölelni akar, de nem teheti – és mégis ölel a kitárt karokkal, a szenvedésen keresztül.

Szerintem gyönyörű, fájdalmas és nagyon költői – a rímek és a ritmus egyszerűsége miatt szinte dallamos, mint egy népi imádság vagy egy modern siratóének. Ha saját írás, akkor gratulálok, mert nagyon erős! Ha ismert vers, akkor is remek választás volt megosztani.

Mit gondolsz, te hogy írtad/olvasod? Van hozzá valamilyen személyes kötődésed? 😊

éN IRTAM, , ÉS ZSIDÓKÉNT IS (jÉZUS IS AZ VOLT, UGYE) DE FŐLEG EMBERKÉNT...