2018. március 4., vasárnap

a kisfiú





a karikával a kezében
és nagy szalmakalappal a fején
szép kis matrózruhában
szandálas lábát keresztültéve
majdnem egymásra lépve
egykedvűen
Mai Manó fényképező lencséjébe néz 
s most itt a kemény
kopott sárguló képen
pont rám 
ki jóval később
a lánya lettem
s most már ekkora
az unokám
ki szinte 
hasonmása
ennek a kisfúnak

aki bár elég gondterhelt
s komoly a tekintete
ekkor , a karikával kezében
még nem sejthette
milyen sorsot
szán neki
végzete
a kor
itt még békebeli volt
háborúk előtti


de félek
fatalista módon
elfogadta az elfogadhatatlant
mást nem tehetett
 s nem láthatta
lányát
még ekkorának se
se fiúdédunokáját
lányunokáját egyáltalán nem
ki utána 40 évre lett
s még álomban
se látogatott visszafele
azóta se 

jaj 1944
bori munkaszolgálat
erőltetett menet
pribékek
rettenet

szegény kisgyerek
csak pár évtized
állt előtte

s milyenek






18 megjegyzés:

  1. Nem lehet megérteni, mi miért történt

    VálaszTörlés
  2. ...de épphogy ez lenne a dolgunk, legalább igy utólag! hogy soha ne történhessen meg semmi hasonló...Nem állhatunk meg az "értetlenség"nél!S csak nem akarsz racionális "okot" keresni?! magyarázatot? egyébként meg tényleg érthetetlen és felfoghatatlan és abszurd. Hogy egyáltalán megtörténhetett. Pilinszky szava aránylag találó: botrány.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem akarok racionális okot keresni. Nemcsak abszurd, sátáni.

      Törlés
    2. én a "mi miért" szavaidra utaltam vissza!
      egyébként "emberek" csinálták (akik kivetkőztek emberi mivoltukból)

      Törlés
  3. Szerintem Pilinszky "botrány" szava nem elég. A tragédia szót kellene tudnunk hatványozni.
    Épp most néztem meg az Örök tél c. Szász filmet. Nagy lelkierő kellett hozzá, hogy a végéig kibírjam. Az is tömény tragédia volt, de legalább a főhősnő életben maradt.
    Szerencsésnek érezheti magát az a család, ahol a háborúhoz köthető tragédiák elkerülték a család tagjait.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...na és hanyadik hányadon gondolod, egyáltalán?!

      Törlés
    2. Sokadikon. (Keresem a megfelelő szavakat: iszonyat, ...és nem is nagyon tudok többet előhívni az agyamból.) Ez kifejezőbb a botránynál.

      Nekem nem lett volna sok esélyem a túlélésre, pedig erős embernek vélem magam.
      Az éhezést és fázást nagyon nehezen túlélhető dolognak ítélem meg, és a betegségről akkor még nem is beszéltem.
      Nincs ellenségem, de még annak sem kívánnám, hogy hasonlót kelljen megélnie.
      Azt szeretném, ha az emberiségnek lenne akkora szerencséje, hogy soha ilyen rémségeket ne kelljen megélnie senkinek. Tudom, hogy ez csak álom.

      Törlés
    3. milliókról van szó, és akkor nem beszéltünk a családban megmaradók, utódok és túlélők veszteségeiról, ezek számban kifejezhetetlenek, és szavakban is. A "tragédia" mint drámai kategória valami fenségest is tartalmaz, ami odalesz, valami nagyszabású harcban... ami történt több is mint tragédiák sorozata,,a "botrány" szó nem kicsinyiti, hanem benne van, én benne érzem az egész borzadálynak a képtelenségét, abszurditását, felháboritó, elfogadhatatlan voltát. A tragédia (mint drámai műfaj nem ilyen "kiboritó"), ott van katarzis, ami megtisztulás... Itt ez lemaradt, és igazán évek múltán se akar"összejönni", letisztulni, mert nem olyan a természete a történtekenek...Túlélésről beszélsz? annak lehetőségeiről? nem egyéni döntés kérdése volt ! Aki túlélte a halálraitéltségét, az többnyire véletlen volt.

      Törlés
    4. egyébként nincs jó ill találó szó minderre, Pilinszky szavára is csak azt irtam eredetileg (most látom), hogy ARÁNYLAG találó!

      Törlés
  4. Tanulságos számomra minden sorod elolvasása.
    Belül meg úgy érzem, hogy nincs értelme hozzászólnom a témához, mert minden véleményem hiteltelen és feltételes. Mint pl. elképzelni egy anya fájdalmát, amikor elveszíti a gyermekét, és erről úgy véleményt mondani, hogy én nem éltem át hasonlót. (Nem tudom, hogy jó-e a hasonlat, csak a fájdalom részét kívántam megközelíteni.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de kérlek csak szólj hozzá(m), az mindig segit nekem is még inkább tisztázni dolgokat, amikre amúgy nem is gondolnék. Ilyenkor szembesülök azzal is, hogy még a jóindulatú emberek is mennyire másképp is láthatják ugyanazt... Meg azzal is hogy sokkal pontosabban kellene fogalmaznom. Na majd egyszer....hátha..a SAJÁT IRÁSAIMAT ÉN IS ÖRÖKÖS PRÓBÁLKOZÁSNAK ÉRZEM. Különösen ebben a nehéz, feldolgozhatatalan témában. Lehet, hogy igaza volt mégis csak Adornonak: "Auschwitz után nem lehet verset irni"! (?)

      Törlés
  5. Köszönöm a bizalmat. Igyekszem erősíteni magamat, hogy ahol lehet - pl. a Filmszüret utáni közönségtalálkozókon is - szóljak hozzá, ha van mondanivalóm. Ott is látszik, hogy mennyire sokféle egy-egy téma megközelítése, és hogy mennyire különbözünk egymástól kortól és nemtől függetlenül.
    (Verset írni pedig lehet Auschwitz után is, és tudsz is. A mondataidat én mindig "hajszál"pontosnak érzem.)

    VálaszTörlés
  6. Julika, reggel láttam ezt a versedet, csak végigszaladt rajta a szemem, se időm, se hely és lehetőség akkor nem volt, hogy elmondjam: azonnal, az első pillanatban Apollinaire megsebzett galambja jutott eszembe. Még kicsit szégyelltem/furcsálltam is, hogy olyan szépnek és finoman rajzoltnak láttam a soraidat. Pedig a szavak súlya...
    Most este megnéztem a "galambot"- s már talán értem is, tudat alatt miért ez ugrott be...mennyire más, és mégis mennyire tele van fájdalommal...

    "Látom megkínzott arcotok..."-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de nem lehet, hogy csak azért mert középre raktam a sablonnal a kép miatt, de sajnos nem képvers:( pedig egyszer szeretnék olyat, Apollinairetől meg mindenestől oda vagyok a költői és mégis beszélt nyelvéért... De nagyon köszönöm ezt a mély hasonlatot, bár tényleg rászolgalnék !. Most el is olvasom... de ilyen furcsa véletlent , nem vagy a fb-on, nem láthatod, de a boritóképen épp galambok ülnek havas háztetőn, a napokban csináltam a fotót,és ma tettem föl..(portréképnek meg az első tanári tablóképem, mikor tanithattam is ezt a verset...) akárhogy is... örülök az asszociációdnak.

      Törlés
    2. és akkor még juthat eszünkbe, hogy az Apollinaire verset Radnóti forditotta (ugyanaz a bori munkaszolgálat, erőltetett menet...)

      Törlés
  7. Szép ez is az életben: a véletlenek, asszociációk. Vagy nem is véletlen galambok...

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  9. https://aliz-napok.blogspot.hu/2017/09/egy-galamb_25.html?spref=fb

    VálaszTörlés