aztán ma reggel a nyááár egybehangzott a mobilom ébresztő csengetésével... a másodikra döbbentem rá, hogy ez a mobil és nem a nyáááár (lányom hivott, unokám már a második tévémeséjét kérte közben...)
most is nyár lenne...
de a régi nyár jár a fejemben egyre...
ez az operett (?) cime is, Békeffi irta, zene Lajtai (patinás vagy poros? nekem jó...mert
és egyre csak a régi nyár dallama az eszembe
hol van az a nyár
elsuhant már
egy nyár több nyár, egy szerelem, több... mindegy... már minden egybemosódik... régi nyarak...
mert mindet mi éltük át
az a "mi" az az én ami megőriz minden emléket, egységbe gyúrva
aztán jön a jelen is hozzá
örökzöld...örökszerelem... öröknyár...
én is láttam egykori szerelmeim időközben felnőtt fiait... akik most olyan idősek,,,
(és az én lányom is felnőtt közben...)
az egyik fiú a mosolyával emlékeztet, de az apjáé volt az igazi,
a másik az énekével... de az apjáé volt az eredeti...
egyik se él már...csak emlékekben és a fiakban...
de a régi nyarak elsuhantak már
mindig elsuhannak, s minden elsuhan
de mégis megmaradnak
megmarad mindenki és minden valamiképp
és ez jó és szép
mint az örökzöld dallamok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése