hazaérve az ajtóm előtt állva
mindig van egy olyan érzésem
mikor a zárba teszem a kulcsot
hogy van bent valakim
de miközben forgatom
már tudom
hogy dőreség
csak régi emlék
rossz beidegződés
de néha bent
az iróasztalnál is
át akarnék szólni
a szomszéd szobába
de persze mire
kinyitnám a számat
rájövök nincs ott senki
...
azt hiszem
eredendően
társas lény vagyok
s nem való nekem a magány
s miközben tényleg egyedül vagyok
arra emlékszik mindenem
mikor még nem
nem tudom becsapni
ő csap be
pillanatny illúziókkal
engem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése