az 56.érettségi találkozó utáni gondolatfoszlányok

nem is kerek a szám...

egy év alatt mi történt

az a jó ha semmi

de megint meghalt valaki

aki sose jött a találkozókra

mondják nagyon elhizott

felnőtt unokái vannak

amúgy máshol  a kisunokák rosszak

különösen a pestiek

még köszönni se tudnak

(dehogynem az én unokám

mindig mondja  viszlát)

valaki már dédnagymama lesz

nem is olyan soká

s majd esküvő is valamikor...

úgyhogy most nagyon boldog

igaz a férje ebben az évben elment

de már előtte is sokszor

A. kór miatt, ami nem kimél

sokakat, itt is most is

váltottam egyikükkel  néhány szót

de nem tudom tudta-e ki vagyok

kerültem a konkretumot

nade tudjuk-e kik vagyunk

az biztos hogy már nem azok

akik valamikor

vagy hatvan éve

arcunk mögül felrepedeznek

a régi fiúlányarcok

de az már nem miénk

a régi fotókon

csupa szép szelidség

csupa tabula rasa

14-18 évesek

mimindent irt rá(nk) az élet

utána

s milyenek lettünk mára...

jaj nekünk

pedig még örülhetünk is

hogy ezideig

élünk

sokan már nem

s rák agyvérzés

gerincsérv

szivbaj

fóbiák

környékeznek

itt is egyeseket

vagy a társak

betegek

rájött már mindenki

arra hogy az élet

nem fáklyásmenet

legalább is nem végéig az

de hát örüljünk annak

hogy még menetelhetünk

s különösen mi kik után jönnek

gyerekek......

nomeg a régi emlékek

amikkel még

rendelkezünk

akkor is, ha

már nem figyelnek

meséinkre

és mi is már csak

az első mondatokra

s jóllehet

beszámolóink rövidek

egyszer csak

érdeklődés hiányában

abbamaradnak

befejezetlen

s elégtelen

(bár már rég az  sincs

ki osztályzatot adna)

s fejünk fölött elröpül

az  iskola

s az élet