2017. május 21., vasárnap

egy különös könyvbemutató

mintha valami iskolai találkozóra, vagy régi makóiak találkozójára jöttem volna,a könyvtárba, régi kedves iskolatárs könyvének a bemutatójára, ami közvetve utal is Makóra de főleg arra, analógiásan, hogy nem lehet, nem szabad elfelejteni... ahonnan indultunk...

Farkas Gabi már  vagy 50 éve elkerült Makóról, egyetemre Szegedre, majd Vácra, ott dolgozott, ott nősült...de hűségesen, rendszeresen visszajárt Makóra, és most a könyvével is...  Ő nem felejt... és érezte, a hívást, hogy meg kell írnia, amit látott Jeremiást idézve a mottójában is: írd meg, amiket láttál, és amik vannak...

ahogy körülnézek, még a kezdés előtt, csupa régi ismerős a gimiből, Bencze Ildi, aki a másik osztály társ , a még messzebb , Londonba elkerült oszt társ (Lantos Péter)  könyve körül is bábáskodott...óhatatlanul eszembe jut magyar tanáruk Stenger Gizike, vajon nem -e az ő hatása is szerepet játszik ezekben az igényes és tudatos -bár kései - írásokban....

itt van közös tanárunk is, Tóth Feri bácsi, ő művészettörténetre tanított bennünket) valahogy érezzük az együvé tartozást, akár egy érettségi találkozón, még ha nem is oszt társak vagyunk, de örülünk egymásnak...



és aztán hallgatjuk Gabit (nem gáborbácsit!) akiből ömlik a szó...kérdés nélkül is (U. Zsolt háttérbe is vonul, diszkréten)

részletek is elhangoznak a műből, engem, egy különösképp megragad, az anya (Panni) és a nagymama kései találkozása.... eltávolodásuk...

igen, emocionálisan is, ahogy Gabi ki is emeli, és  hangja is olykor megremeg a feltoluló
érzelmektől...

egy története mindenkinek van, de nem lehet abbahagyni ha egyszer valaki elkezdte az irást..terel tervekre  U. Zsolt...zárásképp.... utinaplóit dolgozná föl,mint ebben a regényben főleg a leveleit....

de érezhetően fél.. hogy nem marad idő rá (ezt a regényét 10 évig irta)

én hallgatnám még....sokáig, búcsúzóul mondom is neki, s hogy feltétlenül irja meg a sok mondanivalót, ami benne van. ő is a z idő szoritásától tart. már mindegyikünk...de ő legalább megirta a családja regényét, és mint nyilatkozza könnyebb is lett a szive és a lelke...

és mit számit az a 78 év?! olyan fiatal mint volt....csak a szeme csillogása mintha nem a korábbi kedves huncutságból fakadna már....


2 megjegyzés: