LESZ maga juszt is....

...a miénk azaz Páger-díjas színésznő Makón. ....Azért is jogos, mert  a Fekete Péter színházi közvetítése a tévében és főleg benne Eszenyi Enikő ezzel a bravúrosan kedvesen humorosan és utánozhatatlan egyéniséggel előadott számmal bevésődött emlék, ezzel hívta fel a figyelmünket magára, s azóta is (hiszen akarta is, hogy mindenki juszt is az övé legyen:) 

..Holnap kapja meg a 2002 óta évente kiosztott Páger-díjat(gyűrűt) 16,-ként (ez nem rangsor! de ő az első, aki a díjátadás előtti este mintegy teljes bemutatkozással, előadói esttel jutalmaz meg bennünket...és természetesen abban el is énekli a sose kihagyott ikonikus dalát: Lesz maga juszt is az enyém, tudván, hogy a lesz ki- és felsikoltása után úgyis be fog rekedni (eddig is be volt, a színfalak mögött rendszeresen fújta is ki az orrát) de mit számít a hang, az előadás, a színészi sokszínűség mindennél többet tud kifejezni. meg aztán módot adott egy kis játékra is, hogy rendezőként - hiszen az is-, bevonhassa a nézőket, bennünket az éneklésbe: 

gyere te nimand...légy az enyém
Te vagy a leggusztább legény
A te kurázsid, a te stelázsid 
Szebb, mint a legszebb költemény

és megköszönte, hogy katarzist élhetett át általunk, pedig fordítva kéne lennie.  hát volt, fordítva is, hinnénk, hogy a Hajmási Péter és Pál közben is lehetséges ez? 

Ne búsúlj rózsám mert az egy garast sem ér, ne búsúlj lesz még szőlő, lesz még lágykenyér..s főleg .

Nehúzd, hogy a szerelemnek boldogság a vége,
Ne húzd, hogy a szerelemért hűség jár cserébe.
Húzd, hogy hervad a virág, húzd, hogy komisz a világ.
Húzd el azt, hogy rosszul jár a lány, ha csókért szívet ád,
Húzd el, hogy a szerelem, csak csalfa délibáb

és egyáltalán volt itt minden, 
csak középút nem , semmiben. Eszenyi A SZINésznő. Holnaptól Páger-dijas  és egy kicsit a miénk, makóiaké is. 

Sonkodi Rita kiállitások Makón

2011. ápr. 15.

ki/állítás 1.

a Városháza galériába megyek, Sonkodi Rita kiállítására.

Évekkel ezelőtt fedeztem fel magamnak a festészetét, még a Múzeumban, több kép közül jegyeztem meg az övéit: különlegesen finom, cizellált, nagyon nőies olajfestményeit, amik témájuknál fogva is ódon, nosztalgikus hangulatot árasztottak, mégis modernnek hatottak...

Aztán véletlen, egyszer Szegeden jártamkor, betévedve a Démász kiállióterembe  láttam tusfestményeit

Úgyhogy most már tudatosan mentem a galériába,  szép festményeket keresve...

Találtam is! FOTO

 Rögtön, ahogy beléptem, szemembe ötlött ez a rajz, a feliratával is nagyon nekem szólón: "Öregséged koronája a méltóság" (Cicero)

Ezt megjegyzem! a képpel megnyomatékosítva könnyebb lesz.

(bár a képen az "öregséget" nem is találom, csak a "méltóságot"... (máris kitörölte?)

 A megnyitó köszöntőjében  visszautal (osztálytársam- mint városi képviselő!) a festőnő makói gyökereire! A nagyszülő: a Sonkodi házaspár városunk legendás orvosházaspárja, igazi, lelkiismeretes orvosok "... két fiúval,  nálunk pár évvel voltak csak idősebbek. A fiatalabb pár évfolyammal feljebb, de egy időben is jártunk a gimnáziumba. Volt is egy nyári kirándulás, amin részt vettünk, én elsősként, ő már végzősként, rá is csodálkoztam, hogy  már borotválkozik, hát már "férfi"? Meg az is megmaradt bennem, hogy a "Mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúkakat" dudorászta közben....A feles hegedűmet tőlük vettük meg, amikor elkezdtem hegedülni kisiskolásan, aztán évekkel később, (akkor már hegedültem a gimink zenekarában),a gimi melletti park befagyott jegéről korcsolyázásból jőve, meg is említette, hogy utólag mennyire sajnálta, hogy ő nem nem akart hegedülni tanulni...

Hát belőle is orvos lett, méghozzá orvosprofesszor,(mint ahogy a bátyjából is),de a művészet iránti vonzalma megmaradhatott, láttam tőle is különleges, egzotikus festményeket jópár éve, most meg a lánya, lám...hivatásos festő... Itt van ő is, az egész család, s látom az unokákat, azaz a festőnő gyerekeit is , boldogan szaladgálva, a festmények között, (talán ők még azoknál is szebbek...) be is irta egyikük a vendégkönyvbe, hogy tetszenek neki a képek...

nekem is, de egyszeri kétszeri végignézés után már nem mondanak újakat...
talán most a kiállitásmegnyitó - mint társasági esemény- maga sokkal beszédesebb... azt szemlélem... egy idő után, a képek helyett

de/és valahogy kivülérzem magam.a többiek is, nem is a képeket nézik már, hanem egymást nézve, beszélgetnek. ki is megyek előbb. kiállitva magam... majd lehet, hogy még visszatérek, amikor csak én meg a rajzok lesznek jelen... engem valahogy zavar a két szint (a művészet és a valóság) keveredése... Vagy-vagy....

a képeket illik/kell nézni, de az embereket már nem annyira...

igen, majd, talán visszajövök, ha üres lett a kiállitóterem, a képekhez.... és patinás felirataik életbölcsességéhez...:

 "Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik"

(Marcus Aurélius)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 kiállitás/2.a napokban: a múzeumban:

pompás épületek között járkálhatunk, olyan ez mint egy utazás, nagyon jól állnak egymásnak a képek a múzeum falain, és csodás hogy pár lépés gyaloglásra van itt egymástól minden... Fertőd, Budapest (opera, zserbó) Milano..hogy most csak a szemlyes ismerős helyeket emlitsem

utazom én is, gyalogosan, kényelmesen...különösen azokat a képeket élvezem, ahol már jártam valamikor
Fertőd egyetemi kirándulás... csoporttársak, barátnők.a fertődi kastély ablakából kihajolva.... fotók jutnak is eszembe, ugyanezzel a keritéssel


a Zserbóban is voltam egy párszor, külföldi rokonok, nagybátyám... ..aztán már Ausztráliából küldetett egy ideutazó ottani barátjával két zserbó feliratú fadobozos csokit, kislányomnak is...

az opera, ahol legutóbb a lányommal Gounot Mephisztofeléjét láttuk, van is képünk a lépcsőn, de a Varázsfuvolát is itt korábban egy tvs cimboraszereplés záróakkordjaként, és még jóval előbb egy balettot anyuval (ki elesett előadás előtt de legalább az orvosi ügyelet felől is megszemlélhettük a terepet, egyébként itt volt prim hegedűs korábban anyu unokatestvére, Bagyó Lili, és még korábban itt énekelt a kórusban az apukám még egyetemistaként...

Milánót csak átutazóként... megvan a kalandos története, de ezt most hagyjuk....

és itt épp engem fotóztak, amint belemerülök, majdnem épülök az egyik képbe

idő nincs, van egy antik óra a falon, az is festmény...de nem is érdekes mit mutat, a képek időtlenek

(a festőnőn se látszik az idő múlás ,a múltkor még szaladgáló lányocskái szinte felnőttek közben , a család, apa, nagybácsi, feleségekkel épp úgy vannak jele mint 5 éve... és a nagyszülők emléke is...kár hogy ők már nem lehetnek itt

dehát az élet rövid csak a művészet nem

ars longa vita brevis

de emlékezmi lehet, mégha a megnyitó szép zenebetétje, két hegedűn,   a feledés címet is viseli..

míg élünk nem feledünk...kedves és jó orvosok, emberek voltak ,...igaziak...


(és igen, az emberek "igaziak", nem a képek, s a képekben is vagy legalább mögöttük az ember...)

vagy mégse? (ha már alkotott, az amit....? :

régi képek

nézem a régi képeket
oly idilli mind…
pedig a múlt
sem volt mindig az



lehet hogy a képek
hamisitanak
mert állni mutatják
az időt…
sőt ki is zárják



ettől olyan szép
ami ottmarad



örökök
örökbecsűek



időtől
érintetlenek



időtlenek
szépek



szeretem nézni

őket

kapaszkodni

mert 

valakibe mindig
kell kapaszkodni



apádba anyádba
szerelmedbe
gyerekedbe



de

leginkább
önmagadba



mindig
önmagadba



végül is
csak
önmagadba

micsoda happy end

egész életemben kerestem apámat
ahogy Isten után is kutattam
...
micsoda happy end lett a vége
most egyszerre csak
mindkettőt megtaláltam


önmagamban

Márai 75, 76, 77

75

Eliot egy verssora kóvályog: "Young people get tired in finishing a job; old people in starting it. "143

...az öregség bukás. Egyik nap egy fog hull ki, másnap egy vese zápul meg, aztán kihullanak a zsugorodó agysejtekből fogalmak, emlékszavak, képzetek...Ezt vállalni kell... emberi módra.  151

április 11. Éveim száma és testsúlyom azonosak : 75... lehető egészségben még néhány év: ez minden, amit remélni szabad. Aztán "easy exit, gyors elmenés, hosszú testi és lelki elerőtlenedés nélkül.az élet nagy ajándék, amíg az ember testi és szellemi értelemben gondoskodni tud magáról.mihelyst ez nincs többé, elmenni.  197

A "Hajónaplót" ha megírom, változott címmel írom: "Lámpaoltás", ez lesz a címe.  201.

junius 17. Lehet, hogy el kell menni innen. De már öreg és fáradt vagyok, mindegy ez is (225

junius 21. az év leghosszabb napja. Aztán minden nap, minden sötétebb egy pillanattal.mint az élet az én koromban 227

Úgy látszik, már vén vagyok, mert egyre ritkábban tudok haragudni. már csak az utálathoz van erőm.  233

76

junius 17..Navigare necesse est, ez igaz. De már nem várok igazi "változást" az utazástól.az öreg utas, mindent magával visz az útra, az esőkabátot, aztán minden csalódást és nagyon kevés, majdnem semmi reményt.  359

szeptember 6. ... Az öregség nagy büntetése a tél, előre utálom.  383

szeptember 17 az öregségben már semminek sincs illata    388

október 16  Rómában....három napon át nem megyek túl a fogorvos és a szálloda határvonalán. A vénség közönyében már nem látom Rómát, nem is akarom látni.  396

december 31 ...az öregség, a mély. az igazi, egyre valóságosabban. Egy újévi üdvözlőlapon: "es gehört viel jugendlich Kraft dazu alt zu werden." Ilyesmi már nincs. De akarat, utolsó pillanatig tudatosnak maradni, ez még van.  Nem biztos, hogy kitart az utolsó pillanatig. 421

77

január 1 ...ahogy kevesebb a vita, úgy zsugorodik a summa   425

már nem élek sokáig. fáradt vagyok.  428

február 6.  ...egy nagy érv szól mellette, hogy még egyszer hosszabb útra menjünk: az életkor, Most még, úgy-ahogy, talán bírjuk az utat. Ez az esély minden egyes múló évvel kevesebb. 446

március 11... Nápolyban,...dög-fáradtság. A rövid utazás után megkönnyebbülés, mikor hazakerülök. vénülök, pislákol az energia a battériában

április 11 Testsúly:75. közérzet: fájdalommentes. Fáradtság, gyöngeség.... Járas közben bizonytalanság...Helyváltoztatás terhes, fáraszt. Halál nem probléma, invaliditás lehetősége igen. De ha így fordul, el kell viselni.Megéltem a teljes életet, minden már csak ráadás. Érdekes 77 év volt. Különös, hogy még itt vagyok....Az öregség nem "békés". 468

április 27... A század életkora (és az én egyidejű életkorom) a vége felé alkonyodik.           474

Nyár. Olyan fáradtság, mint a sivatagi lehet fáradt az út vége felé, amikor még vagy már nem látni az oázist. 483

június 23. Nyár. Hőhullámok. Ahhoz sincs erőm és kedvem, hogy elkezdjem a tengeri fürdést. Legszívesebben horizontálisan élek, akkor még birom valahogy   

...egy levél megírása is erőfeszítés    484

...minden  céltalan, vonzás nélkül való. Az utazásnak csak akkor van varázsa, ha az ember helyváltoztatás közben befelé is utazik.

Betetség és egészség között az öregség, mint állapot, valamilyen betegség, amit az öregember még nem szövegezett meg, nincs neve, csak van.      499

november 2. már nem tudom összeszámlálni a halottaimat, - a halál végül team-work, csoportos fenomén.

egy levélíró csepüli, gyalázza az öregséget. Őszintén csak azt tudom válaszolnií.: "Ne szidjad az öregséget. Még vissza fogod sirni."  517

korok és életkorok.... egybeesések és anomáliák

a Márai naplót már napok óta befejeztem... akartam valami összegzést írni, a korbeli megegyezésekről

közben 74 lettem, ő akkor kezdte írni ezt a most olvasott naplóját *
ami egybeesik 1974-gyel, amikor meg én még csak  31 (kb mint most a lányom)

az érdekesség az, hogy több az életkorbeli egybeesés.... mint a korbeli reflexióké

(most érdekes lenne összevetni ebből a szempontból az én akkori (1974-) gondolatvilágomat lányom mostaniéval? persze korháttértől függetlenül...de lehet-e ...erre még visszatérek esetleg

persze az is lehet, hogy fiatal korában az ember még jobban el van  foglalva magával (az én esetemben legalább is, mert elég kevés legalább is a naplómban a korra utalás)

az öregségnek meg  úgy látszik vannak örök - kortól független -  princípiumai (persze kéne lenni a fiatalságnak is...)

ez bizonyos szempontból megnyugtató, de tartalmát lényegét tekintve a megerősítés ellenére is elég nyugtalanító (vagyis ha én pesszimistán látom ezt az öregedési kérdést vagy legalább is aggályosan, szkeptikusan... mondjuk inkább ambivalensen...és pl Márai is, akkor nincs mentség ill. menekülés. U.i. nincs hova.Ne hazudjunk. (én sose tudtam, nem is akartam,  de a fiatalabb környezetem olykor , most elvárná... ne legyek letargikus, ne mondjam ,, hogy öregasszony vagyok, mert nem. Mondják ők, kívülről... De, igen!( Csak szeretném, én is, persze, ha nem így lenne. De nem bújhatok vissza a fiatalabb bőrömbe. pedig néha de szeretnék újra gyerek lenni! DE nem második gyerekkorbeli, persze...

----

*

74

öreg vagyok a változáshoz  93.o

megöregedtem,De még mindig van kedvem élni és írni, olvasni. Emberekhez már nincs kedvem.  100

szeptember 30. Szeptember végén. "Még zöldell a nyárfa az ablak előtt."... De mindenen az öregség árnyéka. Öreg szemmel már nem látni a színeket, csak a félhomályt. 105.

október 20. Vénség, megújult csecsemőség: fogzás 116

november 3.A halottak. Mécsest gyújtok, életemben először. Valószínűleg, mert öreg vagyok 118

december 1. reggel a Példabeszédek... Igaz, hogy egyszer mindennek rossz vége lesz. De "addig" - milyen érdekes ez az egész! 130.

tejföl, szódaviz..., Shelley és a figyelem

különböző postai zűrök miatt , amit most nem részletezek - megoldódott az is, különben - de késve értem az étterembe, az egyetlenbe, ahova amúgy nem reggeli időben kellene menni, hogy rendes terítékhez ülhessen az ember és kapjon a menűsorból, amit szeret. Egy ember ült egy ablak melletti asztalnál még. A fiatal , új pincér felém jőve órájára pillantott, kérdeztem későn jöttem, van még menű egyáltalán?   (vagy csak maradék? élcelődtem) .volt még minden, és még le is segítette rólam a bundám, miután engedélyt kért rá, (régebben zavartak ezek a gesztusok női egyenjogúságom védett csorbithatatlanságára tekintettel, de az öregségem most már prioritást élvez, és nem bánom az efféle figyelmet, segitséget se...)

a másik ablakmelletti asztal üres volt, odaültem... közben jóétvágyat kivánva nyársat? nyelt volttanitványomnak (akivel mióta a fbon politikai csatározásba estünk, elég kimért lett, holott korábban még felnőtten írt verseit is ideadta, sőt meaculpázva is kicsit  bocsánatot kért ifjudiákkori rosszalkodásaiért... ) no nem baj, változnak az idők, minden irányban... (ő is...én is)

a frankfurti leves fincsi volt, de telepakolva tejfellel, úgyhogy a tejfölös felét otthagytam, mondván is, és kérésem nélkül a szintén tejfölös sültet  , zöldségekkel már kevesebb tejföllel kérte a pincérem a konyhán.... Aztán kértem még presszókávét, hozzátettem, hogy ugye viz is lesz hozzá (mert nagyon megszomjaztam) persze, kis szóda, az jár is  - így ő, de nem ő hozta ki, hanem a pincérlány tálca nélkül, és persze szóda ill. mindenféle víz nélkül, a kávézóba szokták a szódát is.. mondja, najó, akkor máskor átülök oda ebéd után  - viccelődtem. közben kaptam egy kancsó langyos vizet, muszáj volt inni, mert majd szomjan haltam, de már jött a tálca, és a finom hideg szódaviz is... (pedig tényleg csak vicceltem...)

aztán mikor fizettem, megkérdezte, a pincérlány, szokás szerint hogy jó volt-e az ebéd, mondom, minden nagyon jó volt, de a legjobb a szódavíz! )

aztán az időjárástól beszélgettünk  ugye nincs hideg, nincs, csak túlöltöztem, plusz van, mondom, igen ő már reggel is valahogy tavaszi leheletet érzett a levegőben... és ő már alig várja a tavaszt...hát igen, mondom..itt van már a közelben.... van is egy költő: Shelley, ő írta egy versében: "késhet a tavasz , ha már itt a tél?".. 

Rácsodálkozott, és mosolyogva elismételte, "késhet a tavasz, ha már itt a tél?" ?! - láttam rajta, hogy tetszik neki, s meg is akarja jegyezni... Nagyon jólesett ez a figyelem. Még a szódavíznél is jobban.

magyarázkodás, prózában

visszakanyarodom a triviális prózámhoz --- a versek félreérthetők (nem először tapasztalom), hiszen más a regiszterük.más a valósághoz való viszonyuk. tán igazabbak is bizonyos szempontból, de más az igazságuk, nem köthető a mindennapi élethez, elvonatkoztatottabbak, nem is tudom miért kevertem ide őket. vagy-vagy...

szóval ami egy versben lehet kozmikus, az valójában hétköznapi

és/de én mindig azt hiszem, hogy az fontosabb és tágabb érdeklődésre tarthat számot, nem miattam  lenne ez fontos, hanem az esetleges olvasók miatt

hogy nem magamért sirok én...stb...dehát ehhez babitsi szint kéne, persze...viszont az ő idejében még nem volt blog

....

a tél megvisel, a szülinapom előrehaladott száma is, a feltoluló tennivalók, meg a különböző távolságok, hozzámtartozó szeretteimtől, meg a lelkiismeretfurdalás is, hogy nem tudom legyőzni...az akadályaimat kellőképpen

de nem vagyok annyira "letargikus", mint a versekből netán kiolvasható lenne...

egyébként fenenagy boldogságában senki nem szokott verset irni, vagy akkor belekeveri az elvesztésének lehetőségét is azonnal...semmi se fenékig tejföl  (pl a friss házas Petőfi szerelmi boldogsága se, Koltón, ama szeptember végén...)

vagy ahogy örökbecsű Madáchunk megfogalmazta :

legédesebb percünkbe is vegyűl 
Egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak, 

fordulat

átzakatolt rajtam az élet

cseréljünk most már

én következem

talány

úgy illeszkedik

e világ negatívja

ránk

mint napra az éj

de hátha épp

a negatív

a lényeg

 

 

az éj

75.be lépve

hát ez a nap is elmúlt, a 74. szülinapom. most már reggel azzal keltem, hogy beleléptem a 75-be, elég mereven és bizonytalanul egyszersmind

emlékszem, hogy gyerekkoromban milyen óriási csodának, számított még egy-egy szülinap, minden másodpercét - reggeltől estig , intenzíven át akartam élni... lehet, hogy akkor gondoltam, éreztem jól, bár mintha öregségemre megint nagyobb jelentőséget tulajdonitanék neki...(második gyerekkor?) közben volt olyan, hogy szinte meg is feledkeztem róla (mint ahogy rólam is! az élet munkás forgatagában)

tegnap elárasztottak a fb-on, rengetegen, s nem is sablonos jókivánságokkal... bevallom jólesett...

a postás 11 körül (pont mikor születtem..) csomagot hozott lányomtól... kedvenc irónőm Ulickaja legujabb könyvét a Jakob lajtorjáját... aminek főhőse is 1943-ban született (maga az irónő?) és az utolsó mondat, a hátsó boritón, máris belémakaszkodott:

"Jakov, Jakov! Ezt a könyvet akartad megírni, és nem irtad meg?"

elmentem a Gloriusba ebédelni, és még desszertet is és presszókávét a menű után. a szomszéd asztalhoz a könyvtárigazgató ült a vendégével, Nádasdy grófnővel, aki író-olvasó találkozóra jött, 5-re a könyvtárba, meg is lettem híva... bizonytalan voltam, de el is mentem, alig fértem be... nem is értem ezt a nagy rajongást, bizonyára nem irodalmi (csak) a közönség részéről...(én nem lettem rajongó)

este be se tudtam tolni a biciklit, mert a tárolót takaritották kedves lakótárs ill közös képviselő, jönnek majd ellenőrizni, s nekem is lenne tennivalóm bőven ott (is), de pont a szülinapomon nem akartam,

annál is inkább nem, mert skypon bejelentkeztek  lányom-unokám, hogy teljes legyen az örömnap... sajna unokámnak csalódást okoztam, mert képernyőn nem tudtam megkinálni  tortával -s ő már tudja hogy szülinapi köszöntőhöz az dukálna, de majd sürgősen pótolni is kell...

ő 4 és én 74   (ennyi gyertya már rá se férne egy tortára se)

az ö szülinapjára mindenesetre jó, hogy el tudtam menni személyesen , felköszönteni... már ő a lényeg... éljen soká... és majd adja tovább ő is az életet ! ez a lényeg...

mindjárt 74

Mindjárt 74

ha hozzávesszük a fogantatást

három hó híján 75

mióta itt vagyok

és hagytam e nyomot

lányom 32

unokám 4

ha összeadom 36

éveim számának fele se

de milyen jó hogy

továbbadódott

DNSeim fele

negyede

de mit én nem tettem meg

nem háríthatom rájuk sem

itt vagyok 74 évesen

életem vége felé

s mégis oly tétován

mintha az elején

pedig mögöttem

már mennyi év

és borítani fogja

mind a feledés

majdnem háromnegyed évszázad

sok év, a huszadikból 57

jaj '943 mikor születtél

te kedves szőke kislány

mosolygó naiv

hová lettél…

már csak sárguló

fotókról tekintsz

s jaj ifjúságom

nyaraim, szerelmeim

odalett minden

tanuló tanító évek

kemény évtizedek

féltő gyerek

fáradt feleség

gyerekszülés

aggódó anyaság

majd a nagymamaság

itt sorakozik mind

felém int

s én is köszöntöm őket

immár 74éves vénasszonyként

köszönöm mindnek

kit illet

hogy lehettem

ez is s az is

de már nincsenek illúzióim

előre de visszafelé se

mielőtt végleg lelépek

éltem zsúfolt szinpadáról

a semmiségbe

de azért köszönök

mindent

mindenkinek

még magamnak is

hogy élhettem eddig

s kérem istent

hogy éltessen

még egy

darabig

ha így lesz

köszönöm

előre

ezt is

s majd igyekszem

meghálálni

mint a többit

jan 10

álom , visszatérők

Be kellett ugranom egy szindarabba (nem vagyok szinész egyébként, csak amatőr diákszinpadrendező - voltam)...később jöttem rá, már vagy egy fél nap is eltelt, és ekkor veszekedtem is emiatt, hogy miért nem adták ide a szövegkönyvet, kellett volna, azonnal, (el se kellett volna addig vállalnom.  a felkérést.)- de változatlanul nem kapom,,, csak rohangálunk lépcsőkön össze-vissza, aztán eszembe jut, hogy valami testnevelőtanár szerepről lehet szó, és azzal vigasztalom magam, hogy túl sokat nem lehet(ek) szinen akkor...talán... lesznek holt idők 

(egyébként tanárként visszatérő álmom volt valami hasonló, hogy órám lesz, de nem tudom mi a tanitandó tananyag- nem az ismereteket, hanem hogy egyáltalán mit kellene tanitani, mi az óra tárgya... és olykor azt se, hogy melyik osztályba kell mennem... )

(egyetemistaként meg, és még aztán is egy jódarabig, vissza-visszatérő  labirintusálmom volt, a kollégiumi folyosókra hasonlitó kacskaringós utakkal, de üvegfal választott el a kinti világtól, ahova hivogattak is, de képtelen voltam kijutni (kitörni, az üvegen?) a labirintusból)...aztán mégis csak? 

vagy lehet, hogy ,még mindig ott bolyongok...(?)

reggeli telefon

na ne belém töröld a szád
hallom a reggeli telefonba
lányom csitítja fiát
ki tejivás után
ordítva s jót kacagva
oroszlánt játszik
anyja gyapjúpulóverébe
csimpaszkodva


na foglalkozz vele
inkább
mondom én
búcsúzásképp
lányomnak
a telefonba


ő meg, hogy
napközben
legyek jobban


de hát
nem lennék egész jól?
ezt én ma reggel
nem is mondtam!

(máskor szoktam...)






január 7

arcpirító szeles -11

jeges széllel átfújva

és kifagyva

belépve a restoranba

egy kipirult arc

fogadott

ezt a szint utoljára

évtizedekkel korábban

láttam

tükörbe pillantva

az arcomon

de jó

nem is kell

használni semmi

alapozót

se arcpirt

(igaz

sose volt

szokásom)

de hogy jött ide

ez a régi szín

egy régi havas

szánkós koris

hidegnek is

fittyet hányó

gyerekvilágból

már nem is fázom

............

és ráadásul

csirkebecsinált leves volt

a menűben

majdnem olyan finom

mint ahogy anyám főzte

sőt: bár elfogyott a krumplipüré

a pincérlány kihozta

ami neki volt félretéve

--------

 

micsoda világ

az öröm kupacokban áll

mint maradékhó

olvadás után

2017. jan. 7.

előjelek

ha teljesitményt jelent

hogy felkelsz és elkészülsz

hogy fel tudod húzni a csizmád is

megvan a kesztyűd

nem hagytad el

vagy tudod hol keresd ha igen

ha nem fordit vissza a szél se

a kapuból meg a sálad

nem akadályozza a biciklit

a gurulásban

és oda mész ahova akartál menni

mert útközben nem térit el senki

és semmi és csak annyit vásárolsz

mit elbirsz cipelni a kerekeken

és örülsz ha hazaérsz

meleg zugodba

és csak ülsz elgondolkodva

ennek a napnak sem kéne

még így véget érnie

hiszen nem csináltál még

semmit se

pusztán csak éltél

valamennyire

biztosan tudhatod

nincs messze

 

az egésznek

a vége

 

se

sírások

előbb olvastam a facebookon...Nyári Krisztián irt Nemes Nagy Ágnes és Szerb Antal ismeretségéről...a végén elsirtam magam (én is):

"Nemes Nagy Ágnes élete során sokszor írt vagy beszélt Szerb Antalról. Pontos, éleslátó és érzékeny elemzéseit adta a Szerb-örökségnek, személyes érzelmeit azonban ilyen alkalmakkor nem mutatta meg. A 70-es években meghívást kapott egy nemzetközi írókonferenciára Jeruzsálembe. A szünetben néhányan elmentek megnézni a siratófalat. „Megérinthetem?” – kérdezte a kísérőjétől. „Tudod, Szerb Antal helyett.” És elsírta magát, miközben a falat megérintette."

de már előbb is megtehettem vona, amikor arról olvastam, hogy akarták megmenteni , (Halász Gáborral) de ők visszamentek a munkaszolgálatba, a "törvényes" utat választva (mi mást?).... aminek tudjuk mi lett a "jutalma"....

időt!

 

 

soha nem kértem semmit

 

születésnapomra se

de most

 

ha megkérdeznék

időt kérnék

újévi koncertek, intermezzókkal

újévi koncert nélkül nem kezdődhet az új év, ez a nyitánya

beláthatatlan idők óta a bécsi hozzátartozott a január első napjához, délelőttjéhez....

még otthon, a rádióból kezdtük hallgatgatni, anyukámmal, majd a tévéből, igazán nekem különösen dupla öröm volt látni, a strausszosan, hegedűvel a kezében vezénylő és olykor játszó Boskovszkyt... meg aztán évről évre találgatni... ki a karnagy, milyenek lesznek a virágok, a balettok...

idén megint maradt a rádió, - ami Bartókra van beállitva (mióta lányom a munkatársa volt), de most is be lett vonva az ügybe...bár ők nem hallgatják ...s különben is ők d.u. mennek gyerekkoncertre unokámmal..:)de lányom hívta fel a figyelmet egy Dragomán irásra, ami épp a bécsi újévi koncert hagyományával kapcsolatos:

http://gyorgydragoman.com/?p=953

meg ő nézte meg azt is, hogy mikor kezdődik, 11, 15... (tudhattam volna, mindig akkor...) nos pár perc késéssel, jelen is voltam, a rádió mellett, a konyhában (ott jön be legjobban a Bartók)

aztán délután összeszedtem magam, ünneplőbe vágva, de jó melegen felöltözve, a csikorgató hidegben, a Sportcsarnok irányába... biciklivel (bár tovább tartott a jármű elhelyezése mint az odaút)

azért pontosan beértem a csarnokba, a szélső oldalülésemre -  előttem maradt is még két üres szék , de később odaült egy orvos-gyógyszerész nyugdijas házaspár

a  magánzeneiskola zenekara játszott szokásos szinvonalán, tarkította műsorát  szintén földink (gimiben tanitottam is) Cseh Antal bravúros két Bánk bán áriája...(a Hazám, hazám... meg a Bordal) két zenekari zeneszám közben ill. alatt volt egy mozgolódás, rohangálás, kisétálás, mentők jöttek , végül kiszállitottak valakit a 2. sorból a szinpad előtt, de zavartalanul folyt tovább  a műsor, a két szám  közt ugyanúgy tapsoltak, előttem az orvos meg se mozdult, tán még tekintetével sem... de láttam , a rosszullevőt mellettem tolták ki, s magánál volt, sőt a haját is igazgatta, de aztán a polgármesterasszony évnyitó beszéde elején hangsúlyozottan rendhagyó módján kölni és az istanbuli áldozatokra és az imént rosszul lett polgártársunkra emlékeztetve bennünket egy perces néma felállásra hivott fel. aztán beszédet mondott, főleg beruházásokról, meg valami általánosságot nemzetről, magyarságról, amiből csak egy általa élesen és  kemény nyomatékkal kiemelt (eposzi állandó?) jelző maradt meg bennem , de  kétszer is, mint egy belémdöfött tőr...hogy keresztény... ..hát akkor én most hova álljak(üljek)...nincs itt számomra hely, hiába vettem meg a jegyem? (meg hogy mást ne mondjak,  hiába tanitottam a magyar irodalmat évtizedekig?!)   Rajtam kívül mást nem is zavarhatott a megkülönböztető jelző, legfeljebb Kálmán Imrét zavarhatta volna (?) , akinek a Csárdáskirálynőjéből adott elő  pár számot a zenekar, kiugró közönségikerrel, (Te rongyos élet, A lányok angyalok...Hajmási Péter...Jaj cica...nélküled még a menyország is fád...)),, 

három főővárosi"diva" is tette-vette magát, a hangját, a mikrofonba ami hol működött hol nem, de ha (fél)playback volt ugyis mindegy....

a végén a konfettizápor szépen hullott alá,

a tűzijáték a dermesztő hidegben nem melegitett, nem is néztem volna meg, de nem engedtek a kordonon kivüli biciklimhez előbb (csak a művészeket a már röpködő tűzcsóvák közt az autójukhoz, de sikerült elloholniuk, viszont a végén mintha a a görögtűz a fákat is meggyújtotta volna(?) 

Halleluja, hallott kicsit rekedtesen és halkan , de mégis csak... (az ugyancsak nemkeresztény) Leonard Cohen (mint minden betlehemi gyertyagyújtáskor... is....no dehát  az a betlehemi kisgyerek is zsidó volt, akit nem fogadtak be, azért is született jászolban...)

az egykori de lerombolt zsidó templom és az áldozatok) emlékjele felé mentem haza , ahol tegnap , az év és hanuka utolsó napján meggyújtottuk az utolsó gyertyát... és csodák csodájára még mindig égett, mind a kilenc! Túlélt és túlégett mindent...

s ha szerényen is, de  világit - válogatás nélkül - Mindenkinek!

Halleluja...