természetesen a marxista filozófián belül, no nem a vulgarmaterializmuson, inkább valamiféle személyiséggel foglalkozó érzékenyebb és persze elsősorban nyugati jelenségek bírálataként, ami ezért hozzánk is beszivároghatott... (mint valami válságjelenség)
no hát
ezt a vetületét nem vizsgáltuk igazán (vagy igen?)
de most döbbentem rá, túl marxizmuson és mindenféle filozófián , tán inkább mint pszichológiai jelenségként, az önmagunktól való elidegenedés fogalmára...egyszerű külső jelekben is
mi az, hogy az ember egyszerűen nem ismeri fel önmagát?
volt már olyan 20 éves koromban is, amikor a genfi kávéházban (rokonok közt ülve ugyan) de a tükörben saját magam megpillantva nem ismertem fel!
de a napokban titokban lefotózott valaki a marosparti strandon, ahol igazán otthonosan érzem magam (nem mint esetleg Genfben idegenül, 50 éve)...és látva a fotót, nem jövök rá, hogy az, akit látok, én vagyok alig pár perce ("ki lehet ez a kövér öregasszony?")
őrület...vagy ezek csak külsőségek lennének?
az önazonosság lányom kedvenc szava volt egy időben, neki biztos fontos, és remélem őrzi is
de én már annyiféle, annyi minden voltam... bár a szerepjátszás idegen tőlem,egy barátnőm használta ezt a kifejezést "megjátssza magát" - nos én remélem soha, de mégis, nem szerep (is) volt, hogy tanár vagyok a fehér köpenyben? hogy diákszinpadvezető? hogy közalkalmazott? nem kellett megfelelni egy olyan kivánalomrendszernek, amivel sokszor és sok szempontból nem is értettem egyet , és lázadtam is ellene olykor (hiába és/vagy csak magamban)
de belül azért mindig szabad voltam
most ?
mi választ el tőle? miféle fal vagy kerités?
ki ez a kövér öregasszony, mi közöm hozzá, a haja is a napon teljesen fehér... fakul egészben...
még ki-kibiciklizik a hozzá hasonlón gyengült későőszi napsütésbem a Maros-partra, de hogy pihenjen ott egy faágyon..nehezen szedi a levegőt, fáj a dereka..szédeleg...
csókolom tanárnő - köszön oda neki valaki.erre megrezzen
"tanárnő". hát nem csak volt? összeszedi magát.
mosolyog magán , a hiúságán...
feltölti a mobilját a büfében, egy kért konektorból, saját magát nem lehet, bár iszik egy kávét...akkutöltés gyanánt
lekési a volt tévébemondónő előadását a könyvtárban az öregedő korban is boldog életről (hm)
este hívja a lánya, akit unokájáról is kérdezi
anya, nagyanya - ez a két "szerepe" megvan, h. I.- különben csak lógna a levegőben vagy tán nem is...
de saját magával sincs túl egyértelmű kapcsolatban
no majd meditálni fog, hátha....
bár a lótuszülés, sőt a török-se nem megy.... a dereka!.... hát minden cserben hagyja...
csak nem kéne neki sajátmagát
de hát nem forditva történt már meg ez?
hogy a sajátmaga (az igazi) hagyta el őt, már jóval előbb
mikor még nem fájt a dereka, nem volt ősz a haja, és nem hízott el, és szabadon tudta szedni a levegőt, és belül szabad volt, és végtelen, mint a tenger... (?)
Ez a bejegyzésed nagy mélységeket érint, és túl sok mindent vet fel. Elgondolkodtató valamennyiünknek.
VálaszTörlésSzerintem nagyon is jó választás volt a pedagógusi pálya. Ha nem azt választod, akkor is valami irodalommal foglalkozó területre vezérelt volna az angyalod (ld. a lányod példáját). Vagy mehettél volna zenei pályára, az másként lett volna erő- és idegőrlő. (Pár napja beszéltem egy hegedűssel a debreceni Kodály Filharmonikusok egyik hölgy tagjával. Nem sok irigyelnivalót hallottam tőle.)
A meghívott tévés, ha nem Endrei Judit volt, akkor kire gondoljak? (Ez az én kíváncsiságom a bejegyzésedhez kapcsolódva.)
Nekem jó volt olvasni - mint mindig - a mai nem túl bizakodó bejegyzésedet. Ha tehetném, szívesen megszabadítanálak a derékfájástól, és küldenék oxigéndús levegőt, eleget.
kösz
Törlésde én nem konkrétan a foglalkozásom kapcsán irok erről az "elidegenedésről"-persze egy blogban nem lehet mindent alaposan kifejteni...de itt nem is a páyaválasztás ilyenje vagy olyanja a főkérdés... valamilyen "szerep"be mindenképp belekényszerülünk , akármilyen pályán... és tanárként is szabad voltam sok szempontból, mert a gondolataim nem köthette gúzsba SENKI ÉS SEMMI, ÉS REMÉLEM AZ OSZTÁLYAIAMBAN IS MEG TUDTAK (TUDTAM) NYILATKOZNI ILYEN FORMÁBAN.. a tanitásaimban
igen, Endrei, a "könyveivel", amik viszont bevallom, nemigen érdekelnek...
köszönöm a jókivánságokat, úgy veszem mintha meg is történtek volna :)
Endrei Judit egyetlen könyve volt a kezeben, a: Mindörökké Nő című. Könyvtárból hoztam ki, és annyira sokrétű és nagylélegzetű, hogy hozzá sem kezdtem elolvasni. Mint egy képeskönyvet átlapoztam, átforgattam. (Nyomdai munkám egyik ártalma.) Abba a könyvébe biztosan rengeteg energiát ölt bele, de olyan érzésem volt, mintha összeollózta volna az egészet. Az meg már számomra nem az íróról szól.
VálaszTörlésAmúgy műsorvezetőként, bemondóként kedveltem.
Valamelyik újságban, talán a Ridikül címűben olvastam Endrei Juditról, hogy járja az országot, és könyvtárakban tart "író"-olvasó találkozókat. Ezért tippeltem, és találtam el.
Az "elidegenedésre" később még igyekszek pár sorral reagálni.
igen ő - minden könyve kompilláció ill enciklopediaszerű lehet, szerintem ő se tartja önálló, egyéni "irodalom"nak. ill. magát "iró"nak!
TörlésAz "elidegenedés" szót beütve a google-ba, Wikipédiába, rögtön egy tucat filozófus nevét emlegetve ömlik az olvasóra a tudnivaló. Nos, ezzel úgy jártam, mint Heller Ágnes könyvével, amit a debreceni könyvsziget szekrényéből hoztam ki pár napja. A címe: Az ösztönök - Az érzelmek elmélete. Beleolvastam, és bármennyire is érdekesnek találtam, rögtön az ugrott be az agyamba, hogy ehhez hallgatnom kellett volna 2-4 félév filozófiát, hogy a fejtegetéseit első olvasás után azonnal meg is értsem.
VálaszTörlésAz elidegenedésről olvasott sorok (Wikipédián) rögtön Heller Ágnest juttatták az eszembe. Nagy mélységekbe vezet.
Röhrig Géza épp a belső szabadságról beszélt, itt:
VálaszTörléshttp://www.mazsihisz.hu/2017/10/23/az-almafa-csillaga--rohrig-geza-1956-rol-tanitott-a-scheiberben-11061.html