2017. október 27., péntek

nagylászlótlanul

mióta Nagy László nincs itt
hallgatnak a tücskeink is
deres ágaink továbbfagynak
háttal állunk a szivárványnak
a sziklacsípők kőmerevek
az ölelésük elfeledett
falaink némák hidegek
becézni nincs minek kinek
hiteink megcsúfolt álhitek
káromkodások porba dűlnek
mióta léte lemerült
senki se rettent keselyűt
mindenki mindenkitől retteg
s a szerelem is itt reked meg


**********************


és megrendülten üzenem:

ne csókoltasson bennünket
már rég nincs emberi arcunk


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése