majdnem olyan volt... bár nem tudom, nem voltam ott az eredetin, 1985-ben
csak hirét hallottam, meg a számaikat...
köztük ezt:
ki akar örökké élni?
(az énekes nem sok évet élt ezután... (sokszor jött elő ez a gondolat a film nézése közben" , még ha "élő" is volt az előadás...)
--------------
Sokat rágódtam azon, hogy megnézzem-e (ugyanebben a moziban) ma délután az egy alkalomra újra idehozott (mert időközben Oscar dijat is nyert filmet,) a Saul fiát...Végül is nem mentem. Nem volt elég bátorságom és erőm hozzá... Egy részletet újra megnézni, amit először "meghamisítottam", azaz rosszul láttam... ezen töprengek...hogy lehet, hogy én azt a jelenetet, amikor a "véletlenül"félig-életben maradt fiút, az orvosnak megmutatják, és az csinál vele valamit, s azt mondja most már vihetik, én úgy láttam.értelmeztem (rossz a szemem, gyenge a szivem), hogy visszahozta az életbe...(Hát nem ez lenne egy orvos dolga?!) Tulajdonképen ezért néztem volna meg újra, jobban! Hogy hogy is történt ez valójában?! De aztán rájöttem, épp ezért nem szabad újra megnéznem.S érjem be azzal a viszonylagos "happy" enddel, hogy legalább el nem égethették, füstté nem válhatott...(Én azért pár percre fel is támasztottam a film közben... igaz, magamat is megkimélve...és a végén is a lengyel fiú képében, s ahogy Saul rámosolygott, mintha a fiára....) Ha a valóság elfogadhatatlan, kitalálunk magunknak mentségekeet. De van, amire nincs mentség! S ez az az eset...
--------------
senki se élhet örökké
de az élet a legnagyobb érték és szentség
jobban kéne vigyázni az életre, a magunkéra is
de főleg nem szabadna engedni, hogy mások rendelkezzenek, vele, s hogy elvegyék!
ez tarthatatlan, elfogadhatatlan... ennek megmutatása miatt is annyira nagyszerű és igaz film a Saul fia!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése