az eltört bakelitpohár

nagyanyám
a másik

mindig fekszik

a bal könyökére dőlve

az ágya mellett

kis fekete asztal

és dohányzik

az arcszíne sárga

ő anyukám anyukája

ha rossz vagyok

bezárnak a fürdőszobába

s hiába dörömbölök

miután elfáradt az öklöm

nagymama kedvenc

bordó bakelitpoharával

mit el is török

s a farács alá dobok

hogy ne is lássam

miután a nagy csöndre

kiengednek

mélyen hallgatok

azt hiszem bűnös vagyok

jaj mit is csináltam

azzal a pohárral

szégyellem magam

bűntudattal nézek

nagyanyámra

vagy inkább sehogy

félek, szorongok

olyan vagyok mint egy

kislányremete

de nem kérdik a nagyok

hogy mi van velem

mi lett a pohárral

magamtól mondani

meg nem merem

később, emlékezem

anyukám odavezet

az ágyhoz

megpuszilni

nagyanyám

homlokát

mi nedves

azt mondják

meghalt már

de én nem értem

ezt az egészet

s csak az bánt

nem mondtam

el neki

hogy eltörtem

kedvenc poharát

kiküldenek a szobából

a nálam is kisebb

szomszédlánnyal

kukucskálunk be

az üvegajtón

valami ládát

szögellnek a padlón

abba teszik az ágyból

az én nagyanyám

még ilyet

(és hol az a pohár

ha széttörve is

már nincs a rács alatt

nyoma veszett)

nagyanyám mindig

csak az ágyában láttam

ezideig

egyszer vitték le

nagynehezen

a lépcsőn a kertbe

a virágai közé

miket még ő ültetett

de csak rövid időre

most meg elviszik

örökre

most mi megyünk ki

Goldival a kert végébe

s valahogy elvész ott

a fél pár fehér cipője

meg aztán valamikor

az utcán csatangolunk

s én belököm az árokba

sáros lesz

nem csak a cipője

ő egészbe

s én megint

bűntudatos

(micsoda gyerekkor

micsoda emlékek

végére nem érek…)

kegyetlen élet

kegyetlen gyerek

de miért fáj ma is

s akkor is fájt…

minden „rosszaság”

mint az a be nem vallott

eltört bakelitpohár…

de hát mi egy pohár

odalett a nagyanyám

s utána mindenki más

ki fölöttünk a

családfán

s kik maradtunk

megöregedett

gyerekek

felnőtt

unokák
(unokatestvérek)

mára már
nagyapák

nagyanyák

(most én is éppen

ágyban fekszem

baloldalamra dőlve

bár nem cigizem

várom az unokám

távol lakik

néha eltöri

a szemüvegem

ha a közelemben

de nem számít!

küldött puszit

az előbb

a telefonba

cuppantva

kettőt is

….

mindkét

oldalamra)