reménytelen...

reménytelen…

a szája csak arcom

szemem hajam

érintette

a keze erősen

fogta kezem

csak ennyire

szeretett a teste

de a lelke teljesen

csak egy szavadba 

kerül...… mondta

de azt a szót

sose mondtam

volna ki

tudtam én

és tudta ő is

hogy nem szabad

kiejteni

s hogy

„mindennek lehetni”

feltételes módban

marad örökre

nem csak

a szürke

búcsúzó

felhők alatt 

maradt a

gyermeki

s apai szeretet

de honnan is

tudtuk volna

hogy ez

pontosan

mit jelent

neki nem volt

gyermeke

én apa nélkül

nőttem fel

mikor

hirtelen

húszévesen

megjelentem

előtte

felidézve

benne

szeretett

elvesztett

bátyját

az apám

azt hiszem

őt kerestük

egymásban

mindketten

többszörösen

reménytelen

2016.