helyettes álom

(unokabátyámnak, aki sose álmodik, bár szeretne, hogy akkor talán találkozhatna elhúnyt szeretteivel) – mint mondta)

unokabátyám legjobb barátjáról

és imádott anyukájáról álmodtam

már egyik se él

a barát azóta még jobban meghizott

csecsemőkerekarccal ő engedett be

a kapun ami mögött

nagynéném lepődött meg

ahogy beléptem

de hamar elmosolyodott

hiszen mindig olyan kedves volt.

S bár nem voltam bejelentve
s nem volt vasárnap se
mint mikor náluk ebédeltünk mindig

mégis kedvesen fogadott

most is.

Aztán énekeltünk.