és nemcsak azért mert első szerelmem megszólalásig hasonlitott a Roccot alakitó Alain Delonra..
(már egyikőjük se az, aki volt, bizonyára az én egykori szerelmem se... nem tudom, nem tudhatom, mert bennem tényleg alig 20 évesként maradt meg...) mig a szinész arcán látom az időszabta változásokat, és azt is, hogy a jóság simasága és ártatlan szépsége nem örök.. (tán a jóság se...)
de Roccoé a filmen az... és én is a legkisebb testvérrel együtt (a film végén) végig simogatnám az arcát az újság cimlapokon....
még akkor is, ha igazat adnék én is a középső testvérnek, hogy nem szabad ennyire jónak lenni, és megbocsátani mindenkinek,,, és nem is lehet szentnek lenni itt a földön...
mégis ő marad az ideálunk: Rocco, forever....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése