rekordidő alatt (alig 1 óra) elregisztrálták a jegyeket a PIMben
Röhrig Géza új verseskönyve bemutatójára...
de kárpótlásul közvetítette a PIM.. én már jóelőre bekapcsoltam a számítógépet a kellő helyen, s eléültem, pedig az íróasztal előtti székemre nem pályázott más (a kárpitos pályázhatna- jelzem)...mutatták a csillárt, klasszikus zenékkel, aztán szállingózott a közönség...köztük felfedezhettem lányom is hamarosan, nagy hátizsákjával, a Magvetőből jövet, (ők adták ki a kötetet)
aztán 20 perc késéssel - elkezdődött a nemistudommi... de vagy épp azért nagyszerű volt.
én kedvelem ezt az embert, az arcát (nem Saulét!, hanem Röhrig Gézáét), a gondolatait... az emberségét a tisztaságát.. a természetességét. őszinteségét, azt, hogy hiteles. (Már a kicsit magas fekvésű hangja se zavar, mert az is hiteles, így, hogy szinte közelebb van a csöndhöz, mint a beszédhez, s csak az éppen kellő erősséggel töri meg a csöndet, ami így tartalommal is telítődik
A költő beszélgetőtársa leginkább olvas és olvastat....
A legtöbb s töprengő szó Istenről esik, a versekről is
, mint kvázi imákról, Istennel való beszélgetésről....*
Istenről, aki pedig hol van hol nincs, akire szükségünk van, de Istennek is szüksége az emberre, , s gonosz csak az, aki nem is akar hinni Istenbe, aki hol van hol nincs számunkra, nehéz gondolkodni róla...Auschwitz óta különösen...Az Isten elleni merénylet is volt... mindenféle erkölcsiséget tönkre tett. De Isten akarja e világot, hiszen van ez a világ. (bár nem olyan lett mint amilyennek elképzelhette) elvesztette kapcsolatát a transzcendenciával,káosz, bizonytalanság veszi körül, szükséges hogy majd újra kapcsolódjon Istenhez, ennek így is kell lennie
A lelkész beszélőpartner,,. megszólítást kap vélemény nyilvánításra, mintha megerősítésre? Röhrig kíváncsian, kérdőn, kérlelőn néz rá, de a lelkész csak levélnehezéknek titulálja magát a verseskönyvön
.:beszélni kell, szólni kell, verset kell írni. beszélni, verset írni muszáj.énekelni.
Kodály szállóigéjét Röhrig meg is fordítja itt továbbviszi : A zene mindenkié ? Mindenki zene.
S meg kell hallani a másik életének zenéjét is.... **
egy kicsit istentiszteleten érezhettük magunkat - de ettől elválaszthatatlan embertiszteleten is
a mobilról felolvasott legújabb verset imának (tényleg litániaszerű volt) pedig címe a CSEND - -a költőről, meg a keménynevű és sorsú Olga néniről, aki azon siránkozik, a kukák mellett, hogy ha elpatkolnék, nincs ki lefogná a szemem"...de aztán a nénihallucinálás után, egyetemesül a kép:
"hova lesztek, akik voltak, s hova lesztek akik vagytok, mind kik csak ezután lesztek"....***
Engem kirázott a hideg, szabályosan megborzongtam.
aztán, egy másik versben Röhrig Géza...
viszi a hátán a szivét ****
idők Hortobágyán
ha megáll, cserélnek...
aztán mennek, mennek
hányezer éve
es nem csökken az út,,, *****
csupa közeli, ismerős, attitüd, gondolat és érzés... .
---
*
közvetlen
kapcsolatom van
Istenhez
kopogtatnom se kell
beenged örökké
nyitva tartott ajtaján
mit magamban őrzök
kitártan mások előtt is
..bár ők elkerülnek
**
belső
mobilom
folyton csak egy dalt játszik
ez az életem
***
HOVA
lesz az a sok érzés
könnyek nevetés bánat
és öröm
az út végére
Mibe
torkollik?
Jó
esetben egy bölcs
hálás és fáradt mosolyba
Mert
ez mind az enyém volt
VALAHA
De
hova lesz? Ki viszi el?
Mit hagyok itt belőle későbbre?
Mert
ha semmit se
akkor minden hiába volt és lesz
jobban
mondva nem is lesz
mintha
nem is lett volna
mintha nem is lettem volna
SOHA
?
****
letettem terheim
zsebeimben mobil
kulcs pár forint
zsebkendő
sírás vagy nátha
esetére
elég ennyi
még sok is
hiszen
a szívem is
cipelni kell
*****
siratófaltól
megyünk
hosszú sorokban
siratófalig
szeptember 7
