18:48: ez volt a közösen rögzített időpont. Néhány éve volt egy súlyos betegségem, naponta jelentenem kellett neki, hogy immár nincsen semmiféle bajom: ez volt az alapfunkció. Aztán erre ráépült a beszámolás feladata: különböző mélységekben, de általában elmondtam neki, milyen volt a napom. Bizonyos értelemben eleve úgy éltem, hogy este legyen mit elmondanom. Az estére várható beszámoló formálta az életemet. Mindez nem volt a terhemre. Most mégis veszedelmesen és átkozottul szabad vagyok. Valamilyen módon hozzá kellene szoknom ehhez az újsütetű szabadsághoz.”
ezt de meghallgatnám (majd el is akarom olvaasni) hasonlócipőnk miatt (bár én nem telefonáltam, mert egy lakásban éltünk.. (lányom viszont minden este telefonál... de hogy ő hogy lesz ezzel...nem tudom...remélem könnyebben...( felszabadul legaláb egy kis szabadideje)
mindenestre a könyvet (mint általéban is Szilasit, egykori egyetemi tanárját) ő szerkesztette..... ő is beszél majd róla (jó lenne egy hangfelvétel, a személyes jeélenlétem nem kedvelné)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése