igazán sokan voltunk a natura 18 zárókillításán a Hagymaházban, igaz, maguk a művészek is vagy 15-en
én rögtön lefoglaltam egy magányos széket , utólag láttam egy Naplementés triptichon mellett (egyébként) stilszeren. bár kissé útban? oldalt Marek szobrászunk (kit előzó nap a tördelőmmel tévesztettem össze) 4 gyereke ült (az 5. már nem is fért rá)
a nyitóbeszéd kurta-furcsa de lényegre törő volt. Makó szorgalmas (táj) festője, Bodor Z arról beszélt, hogy mennyivel fontosabb meglátni (és lefesteni) egy makói házfalon a változó árnyékok játékát, mint a média hireket hallgatni . hm. Aztán bizonyságul a képein meg is nézhettük... (volt még két vers a fefőkről B Irén tolmácsolásában, meg O Nóra saját Ez is táj c verse, mit a telep inspirációjára irt)
mivel láttam már korábban a képeket,, végigsétáltam a képek (és embertömeg) közt,(de még külön megcsodáltam Sonkoly ragyogó Marosparti szineit, és Karsai Ildikó aranylón kanyargó Marosát) egy.két emberrel váltottam néhány szót, de aztán ki is sétáltam az épp elém táruó kapun, leültem a téren és jobb hiján (nem is kell jobb :) csináltam egy szép makói tájfotót a Hagymaház kiállitást záró épületéről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése