Azt mondja a lányom, hogy igazán nem bánok kesztyűs kézzel a szövegeimben vele. Hm, Sajnálom.(De azt hiszem senkivel és semmivel nem...) Ahogy szoktam is mondani néha, amikor ezt a szememre vetik, ezzel védekezem ill. indoklok, hogy t ú l z o k. (Tehát le kell mindig vonni belőle(m) Nem tudom, helyese-e , de mindenesetre vele szemben bánt, (mégha az alap mindig valahol igaz is. De remélem, hogy a végösszeg azért elfogadható.9
Azt is mondta "önvigaszul", hogy dehát nem az én szövegeimből fogják megrudni, milyen is ő.
Hát ez az egy biztos.
Ám, ha néha ő ír rólam az se pont én vagyok, persze
Igaza van Weöresnek!
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése