lányom verse bolgárul

erre bukkantam, Nikolaj Bojkov - tól...

Tymea Touri:

Amikor vajúdtunk

Aztán másodnap nem aludtam rendesen.

Nem a hatalmas hasból, a hólyag nyomta

vagy kinyomta a savat; izgatott voltam

mint egy ismeretlen határidő előtt: addig

és ne tovább. Hetek teltek el a határidőm óta,

de semmi sem történt, ezért kifejezték magukat,

Bemutatnak a főorvosnak, hogy eldöntsem, hogy vagy sem

születést fog előidézni. Kellett egy szabad éjszaka

hogy bemenjenek a kórházba és felraktak egyet, így fejezték ki magukat,

egy lufi a víztározóban, amely fokozatosan növekszik

hogy fájdalmat okozzak. Megfordultam, pedig nem tudtam,

arra vártam, hogy történjen valami, végül is reggel,

már az oxitocin és a hólyag szétrobbanása után

átszúrtam a fájdalmakon. Aztán elaludtam,

de már nem tudott aludni a szülész-nőgyógyász

és a férjem két percen belül jobbra fordítottak

és az én bal mélyem. Minden változik, azt mondják,

és ez az igazság. Például más szóval.

Mostantól nyissunk egy szót a szülőknek

tudatlan, és a gyerekek számára - nemaktikus. Bár magamnak

mit is mondhatnék? Mondtam már, hogy mi történt,

jobban fog kinézni, mint ahogy éreztem.

"Mikor múlik el a fájdalom? „, kérdeztem

szülész-nőgyógyász. "A születés utáni hormonok"

segíteni fognak - mondta, és valóban igaza volt.

  · 

Az eredeti megtekintése

  · 

A fordítás értékelése

Hát ez biza fura forditás, valószinű tükör, errfől

Тимеа Тури

Когато раждахме

Тогава вече втори ден не спях нормално.

Не от огромния корем, притиснатия пикочен мехур

или от изтласканата киселина; вълнувах се

като пред непознат краен срок: дотам

и не по-нататък. От седмици бе минал терминът ми,

но нищо не се случваше, така че, тъй се изразиха,

ще ме представят на главния лекар, да реши дали

ще може да се предизвика раждане. Вечерта трябваше

да вляза в болницата и поставиха един, тъй се изразиха,

балон във влагалището, който, постепенно растейки,

да предизвика болките. Въртях се, макар и да не можех,

чаках нещо да се случи, все пак на сутринта,

вече след окситоцина и като спукаха мехура

ме пронизаха болките. Тогава ми се приспа,

но вече не можеше да се спи, акушер-гинекологът

и мъжът ми през две минути ме обръщаха на десния

и левия ми хълбок. Всичко се променя, казват,

и това е истина. Например другояче говорим.

Оттук нататък да отворим дума за родителите

е невежливо, а за децата – нетактично. За себе си пък

какво да кажа? Разкажа ли какво се случи,

ще изглежда по-тежко от това как го усетих.

„Кога ще минат болките?“, попитах

акушер-гинеколога. „Хормоните след раждането

ще помогнат“, каза и наистина бе прав.

A cirill betúk miatt megörültem neki, először azt hittem orosz, azért hellyel-közzel ismerős...

de maradjunk az eredetinál, lányomnál rákérdeztem

Az Anna Visszafordul kötetből ki is kerestem, már a cim is MÁS:

AMIKOR SZÜLÜNK

(a folytatásl nem is beszélve)

 

remélem már nem fáj (vagy más fáj)