A csitári hegyek alatt...

 Köszöntöttem a születésnapi értesitésre Ecsődi Juditot, régi-régi makói s Makóról rég elkerült (elsős) osztálytársamat, mire nagyon kedvesen s szivbehatolóan válaszolt:

 Köszönöm szépen, sokat gondolok a Makón töltött időkre !Az elsős évnyitón ketten énekeltük a " Csitári hegyek alatt" - ot.

Ó, erre én nem emlékeztem!

Én határozottan, 1949. szept.

*

Nem emlékszem, sehogysem!!!! Bár a dal egyik kedvenc népdalom. (Széles ivű, végtelen fájdalmú...ma ilyennek hallom,gondolom. 6 éves gyerekhangunkon , 1949-ben nem igy szólt, vagy ki tudja...Nálam teljesen elnémult az emlékezetemben, Mikre is emlékszünk? S mikre nem ?! Pedig (mindenre) kéne!

Mindenesetre a dalt - kb 76. éves évfordulónkra - el is énekeltem rögvest... Persze, hogy tudtam...

Arra is emlélkeztem, hogy évekkel ezelőtt a Hagymaház szabadtéri szinpadáról Tokody Ilona előadásában milyen katartikusan hatott rám...

Itt Simándyval énekli:

Itt meg Miklósa Erika (aki egyszer a Tvben egy Nagy Imre emlékmsorban hatott rám.

Akárhogy is hallgatom, nagyon szomrú ez a dal..(méghozzá szerelmi bánat lengi be konkrétan,

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó. Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló. Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet? Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied. Amott látok az ég alatt egy madarat repülni, De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni, Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet, Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet. Arra alá van egy erdő, jaj de nagyon messze van, Kerek erdő közepében két rozmaring bokor van. Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra; Így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.

de átmegy valami általános szomorúságba, titkolni akart reménytelenségbe) ..Kinek juthatott eszébe két alig-kisdiáknak ezt adni iskola- életinditásra.., nem tudom..két kislány áll az iskola aéz is Élet kapujában... két 6 éves...tényleg semmire nem emlékszem (az egész évnyitóra nem!) (Mindenesetre arra igen, hogy már tanárként milyen nehéz is volt megfelelő műsorszámokat találni évnyitókra-, zárásra, persze véletlen se jutottak esembe a A csitári hegyek...

-

arra viszint határozottan emélkszem (prózában), hogy a tanitónlénink nem akart felkerülni a szokványos osztályfotónkra, nem ült közénk, de mikor elkészült a kép, azt modta rá, hogy a középen trónoló Judit pont olyan, mintha ő lenne a tanitó nénink!

Megkérdem Juditot, ő emlékszik erre? :)